ANGELA

 

Mikor kisgyerek volt még Angela,
- lehetett két-három éves korban -
apja és anyja tanította:
azt, hogy NEM! - soha ki nem mondja!
Megtanították rá, hogy amit mondanak,
mindenképpen meg kell csinálni,
mert ha nem, hát elfenekelték,
és ágyba zavarták aludni.

És így Angela, míg felcseperedett,
ő volt a legengedelmesebb gyerek.
Azt a szót, hogy NEM, ki sem mondta sohasem,
nem volt soha vadóc és nem volt szertelen,
nem feleselt; a családban ő volt a vigaszuk,
mert mindig tudta, hogy nekik van igazuk.

Angela, az angyal, az iskolában
is osztályelső volt már kiskorában;
tanítói szerint a legjobb tanuló,
jól nevelt, csendes, szelíd és szófogadó.
De hogy Angela belül mit érzett,
azt a felnőttek nem érthették meg.

Angelának sok volt a barátja,
mert még a mosolyát is szerették,
ő meg örült annak is,
hogy minden játékukba bevették.
Még akkor is, ha elkapta a nátha,
és szívesebben bújt volna ágyba,
ha megkérték, hogy valakin segítsen:
ő mindig boldogan mondta, hogy IGEN.

Aztán felnőtt. Egy ügyvéd felesége lett,
kényelmes családi villában élhetett.
Fia kilencéves, négyéves kislánya,
ő már harminchárom... nem élt hát hiába,
és ha megkérdezték: "Jól vagy, szívem?"
mindig boldogan mondta, hogy IGEN.

És akkor egy nyirkos karácsony éjen
az egész családja aludt már mélyen,
ő csak forgolódott az ágyában ébren,
s fura gondolatok jártak a fejében.
Nem tudta miért, nem tudta hogyan,
de mindez csak csalás, mint egy máz, olyan.
Rádöbbent, hogy nincs értelme az egésznek,
és véget akart vetni az életének.
Könyörgött, hogy aki iderendelte,
vegye magához, vissza a mennyekbe.
S akkor szívében egy hang megszólalt súgva:
"Mondjad, hogy NEM!"

Ettől a perctől Angela tudta
merre vezesse jövője útja:
úgy változtasson az életen,
hogy tudja kimondani végre: NEM!
NEM, ezt én nem így akarom;
NEM, ezt csak te intézzed el;
NEM, most segíts te magadon;
NEM, csak ha te is más leszel;
NEM? akkor maradj éhesen;
NEM, jobb lesz, ha abbahagyod;
NEM, ez így nem lesz jó nekem;
NEM, ma nagyon fáradt vagyok.

Eleinte az egész családja
a dolgot megdöbbentőnek találta,
barátai csodálkozva álltak,
hogy eltűnt szeméből az alázat.
Angela már nem szelíd és jámbor.
Új nő lett attól az éjszakától.
És Angela, most már három éve,
ki meri mondani, hogy NEM! Na végre.

Ma Angela elsősorban egyéniség
és csak azután nő, anya és feleség.
Tudja, hogy mit kezdjen és hol végezze be.
Van terve, célja és önálló élete,
tehetsége, vágya, külön bankbetétje,
és boldogabb, mint valaha is remélte.
Tudja, választáson kire szavazzon,
így lett belőle öntudatos asszony.

Ma már lányának, fiának tanítja:
"Szép dolog, ha véleményünk ugyanaz,
de a felnőttségnek más a nyitja:
amíg nem mondod, hogy NEM!, kamasz maradsz.
Akarom, hogy a szemembe mondjátok, ha tévedek.
Tudjátok, szeretlek annyira titeket,
hogy ezentúl minden szavamban higgyetek.
Éveken át mindenhez jó képet vágtam,
így nekem azt, hogy NEM! mondjátok ki bátran."

/Barbara K. Bassett/