szomorúfűz
2009.07.17
|
|
0 0
4516
|
.kaktusz Valami mindig elmúlik, talán, hogy helyet adjon másnak, ha nem így lenne, egy helyben topognánk, ugyan azt a szót ismételgetnénk, soha nem derülne fény a végtelenre, voltak ragyogó, napsütötte pillanataink, de attól olyan szép, és attól lesz egyre szebb, ahogy távolodunk az időben, hogy megismételhetetlen, szeretetünk az állandó, a többi mind változó, jön, és elmúlik, változik a szín, és változnak a szereplők, de mi vagyunk, mert a szeretet gyökeret vert a lelkünkben. |
|