itt a nevezetes boffentes...vagy nyilt a forum, vagy bakfitty...ragika gyakran bunko,
gyakran provokal, de az esetek tobbsegeben
elgondolkoztato..es szellemes..
ime:
Szedjük csak szét:
Isten, áldd meg a magyart
(Miért? Olyan jók vagyunk? Megérdemeljük, vagy csak egy "free lunch"
kell?)
Jó kedvvel, bőséggel,
( Milyen jókedv? Milyen böség?)
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
(Azaz segíts gyözelemre a hontól 1000km-re? Ki az ellenség? Miért?)
Bal sors akit régen tép,
(Nem a bal sors tép, öntépés ez kérem)
Hozz rá víg esztendőt,
(Má megint a jókedv?)
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
(Azt ti csak úgy szeretnétek.)

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
( Mit szól ehez a szlovák? )
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
(Meg az összes kóbor népek együtt.)
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
(De fel ám, egészen a német szövetségig.)

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
(Csak dgozni ne kelljen.)
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
(Ez az, ezt szeretik hallgatni a török Nátó szövetségesek, meg az
Osztrák sógor is. Zsirinovszky meg orosz csizmát akar a perzsa öbölbe.)

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
(Érdekes a Honfoglalás az egy szent dolog volt, a második hullám a
Tatpárjárás az már más kategória.)
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
(Vette a tehén.)

Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
(Tehát nem vettük még sem, nem volt más választpás. V.ö.: Nátó.)
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvedre!
(Ez az, ezért is más a hibás. Nagyszerü.)

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
(Akinek esze vot, elment.)
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölötte.
(Értitek?)

Vár állott, most kőhalom,
Kedv és öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
(No comment.)

Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhődte már e nép
A multat s jövendőt!
(Dehogy. A java csak most jön.)

Panaszkönyv van?