gondolatban, elhúz egy kéz és én csak nézek utánad
érzem, volna mit tudnom kéne, de Te nem nyitod szádat
elhal a hangom megfagy mosolyom
hideg szél fúj végig halott lábnyomomon
könnyek csípik, a már piros szemem
szorul a torkom, kő nyomja szívem
kezem nyúlna kapaszkodna az ég felé és nincs ott semmi
Hogy lehet szívnek ily fájó sebével az úton tovább menni
miként is gyógyítsam, mit kell most tenni?
a kő maradjon inkább s a szívet kell kivenni!

- csak úgy -