THAO
ANGYALT VÁRNI.

Most ez a dolgunk.
Állunk az ablakban,
Mint a kisgyerek.
Elhisszük, hogy eljön,
Bekopogtat, s mellénk
Leül, mint, ki ide született...

Szárnyat nem visel,
Ruhája hófehér és
Felnőtt, okos, tiszta.
Minden fájdalmunkra
Mesét tud,s hitünket
Csendben visszaadja.

Halkan távozik, miután
Minket szépen megnyugtatott.
Egy zsákkal erőt is adott, hogy
Semmi sincs veszve még...
S mi megnyugodva, melegen
Összebújva elhisszük biztos
Üzenetét! Igen, marad, kinek
Ez a dolga, nem akarhatják a
Keserves végzetet, hisz nem lehet,
Az tényleg nem lehet!

Megszabadulva kínzó kételyektől
Marad a szívünk tárgyilagos, teli
Hittel, bizalommal, hisz
Meglátogatott a réges - rég várt
Angyal, s nekünk, kettőnknek
Bizonyságot hozott