Vitó Zoltán
Kudarc

"Hát eggyel több megint!" -
"De fel se vedd!"
"Ne csüggedj!"
"Hidd el, hogy meg se történt!"
"Hisz' `semmi` ez!"
"A célhoz képest!"
"Ne csüggedj!"
"Nem ismerhetnek még!"
"Nem tudhatják,
...mibe került...
...hány sulykoló nemre mondtál nemet...
...mennyi türelmet ôrölt...
...mennyi hitet emésztett...
...mennyi lelkesedést nevettek...
...mióta készültél...
hogy eljhöhess!"
"Nem tudhatják,
mennyire vártál
...egy szót...
...egy szóra..."
"Ne csüggedj!"
"Lesz idô, hogy
...meggyôzôdnek...
...felismerik...
...belátják...
...jóváteszik... -
s el is felejted!"
"...meggyôzôdnek... -
s el is felejted!"
"...felismerik... -
s el is felejted!"
"...belátják... -
s el is felejted!"
"...jóváteszik... -
s el is felejted!..."

Hiába minden!; önvigasztaló
érveid súlya
csak arra jó,
hogy (ahová belépsz)
a lift is
gyorsabban süllyed
alattad, -
s már nem látod a szintet,
ahol "felül" maradtak -
de ott sajdul, döng benned:
"Semmibe vettek!"
"Semmibe vettek!"