Márk Miklós

Ha futni tudnék

Ha futni tudnék,
Elszaladnék a sarokra,
Vigyorognék kajánul,
Hogy nem maradok magamra.

Talán megint elindulnék,
Csábít a messzeség,
Vagy keresnék valakit,
És ránk borulna az ég.

Nem, inkább felhívnálak,
Menjünk csavarogni Budán,
Megint kérdezzed tőlem,
Tudom-e, hol a hazám.

Újra bírnám a napot,
A kánikulát, a meleget,
Én bolond azt hihetném,
Nem dolgoztam eleget.

Nem kéne háttal a falnak,
Szemlesütve a jövőre várni,
Minden reggel Nálad,
Ébrednék, történjen bármi.

De nem, nem, először,
A vak kislánytól virágot vennék,
Gyönyörű csokrot kapnál Kedves,
Ha újra futni tudnék…