Lavaerdo 2009 - Mese habbal...

Sancinak irtam koràbban, hogy idöre van szükségem, mire feldolgozom ami történt. Ezt sajnos nem viccböl mondtam, hanem tényleg megreccsentem egy kicsit. Ugy érzem, hogy ki kell irnom magambol, mert nincs rosszabb, mint egy belémsült "élmény" beszàmol. A +/- egy egy gondolatot vàlaszt el egymàstol...

- négy napos hosszu hétvége, hat orszàg, vezetett km 2385 - kialvatlan oràk szàma sok, heti edzésmennyiség a verseny elött nulla - utazàs közben 2 atrocitàs ér, mindkettö Magyarorszàgon a svàjci rendszàm miatt - ha nem vagyok magyar, tuti fullra kirabolnak (nem magyarok voltak ez utobbiak) - de igy nagy nehezen megusztam 30 euroval és 3000 forinttal - nagyon lehangol a dolog és végtelenül bànt, probàlom feldolgozni - egész évben Sponserrel frissitek, persze a versenyre mindenem elfogy - otthon nem kaphato és kénytelen vagyok megàllni Bécsen és Powerbart venni - Bécstöl Graz-ig felhöszakadàs, lassan haladok + megérkezem, egyböl tölt a pozitiv energia és megfelejtkezem mindenröl + élvezem a tàrsasàgot és jo öket ujra làtni, Viràg szépen gömbölyödik - technikai eligazitàsbol idén is csak foszlànyokat értünk, nincs angol roadbook - tavaly is kértük, idén sem lett (pedig Christina folyékonyan beszél angolul) + nagyon vàrom màr a màsnap reggelt, jol bevacsoràzunk, pezsgö, vörösbor... + este mindenki készül, mennek a poénok, a vidàmkodàs - reggel megiszom a magnéziumot, mert a héten görcsökre panaszkodtam - nem kellett volna, " ne a versenyen probàlj ki olyan dolgot, amit addig nem" + melegitünk, elrajtolunk, idén baràtibb a pàlya eleje + majdnem szemben futjuk a tavalyi pàlyàt visszafele, megvan a helyismeret - meg kell àllnom pisilni, de a szine nem sàrga, hanem zöld, elkezdek inni rendesen, hogy tisztuljon - nem tudom miért, de versenyzösre veszem a figuràt (nagy hiba volt) + Misurina-ig minden rendben, repülök - 10 olasz olvassa a roadbook-ot, mert nincs jelzés -  majd egyszerre bolintanak, jo felé megyünk, de persze mind eltévedtünk - jön velem szemben egy olasz szervezö és magyaràz, hogy "strada-strada" - leesik, hogy tényleg eltévedtünk, de mondja, hogy menjek tovàbb... - a sipàlyàn fel 2400-ra majd ereszkedés, késöbb làtom, hogy jobbrol csatlakozik a pàlya - megy az agyalàs, mert ha egy fotost kihagytam, akkor lehet, hogy kizàrnak + felismerem a tavalyi pàlyàt, magamba injektàlok egy nagy csomo pozitiv gondolatot + a csucson nem pihenek, teljesen rendben vagyok (csak furcsa, hogy nem kell pisilni) - végiggondolom, hogy az elmult napokban alig ittam valamit, lessz még ennek böjtje - a Powerbar szelet nagyon nehezen megy le, olyan mint a dugo, pedig régebben nyomtam ilyeneket - frissitek majdnem minden fél oràban, mégsem müködik, egyfolytàban hangosan korog a gyomrom - lefele következik, tavalyrol megvan, de idén szanaszét mosta a viz és hatalmas kövekkel van tele - tavalyi forràs idén nem folyik, màshol talàlt utat a viz magànak, én szàmoltam vele - a bö fél oràs ereszkedés szanaszét veri a làbaimat, ez a verseny legnehezzebb része szàmomra - egyik kanyarban làtom, hogy a “haver” bead egy kis csokit a spanoknak  - az “self-sufficient” versenyen ez egy kicsit rosszul adja ki magàt - leérek a völgybe, szolok a szervezönek, hogy eltévedtem, és hogy rakjàk rendbe a jelzéseket - tudom, hogy a verseny màsodik felében is ugyanott jövünk el, mégsem tettek semmit - a völgyben a szervezök szeme làttàra kocsibol tésztaparti a spanoknak, csak nézek - megkezdjük a Lavaredo màszàst, jol megy az eleje, majd enregetikailag megrogyok - nem szivodik fel a kaja, màr hiàba iszok, emellett a levegö is ritkul, nehezen megy a levegövétel - lassanként piszok hideg lesz és elkezd havazni, elökerülnek a dzsekik + eszembe jut, hogy eddig milyen jol megusztam a patakàtkeléseket, de a hoolvadàs miatt mindenhol sok az àlloviz, nehéz szàrazon lavirozni - felérünk, megcsodàlom a sziklàkat, de àllok is tovàbb, sok van még - egy uj völgyben jövünk le, de nem nyeri el a tetszésemet, a tavalyit imàdtam + ismét patakàtkelés, azon kevesek között vagyok akik szàrazon megusszàk, sokan bokàig merülnek  - màr nem megy a futàs, siri csendben gyaloglol mindenki, senki egy szot sem szol, mindenki fàradt- tavaly beszélgettünk egymàssal, jol éreztük magunkat, idén ez nem megy - hosszu àtkötés alatt nagyon megingok, elkezd fàjni a mellkasom, meglep a dolog - azt hittem màr rég felépültem belöle, de a versenyen elöjött ismét + a bokàm viszont nem fàj, amit meg vàrtam, mert az elözö hetekben sokat vacilàltam vele + van meglepetés frissitö, 2 pohàr Cola aranyat ér, uj eröre kapok + végre megint kell pisilni, de még mindig zöld - sok embert terelünk vissza a helyes utra, a pàlya végig rosszul van jelölve - idén nincsenek emberek az elàgazàsokban, tavaly végig segitettek bennünket + uj futotàrsakat talàlok, nehezen, de visszamelegszem és együtt forszirozzuk tovàbb + a sipàlya màr ismerös, erös màszàs utàn ismét megy a ritmusvàltàs, ujra futok

+ elkezdünk ereszkedni, és érzem, hogy nagyon közel a verseny vége + beràntom a nitrot, elkezdem veszettül tolni lefele, le is hagytam 8 embert - a cél elötti hegyoldal lefele is nagyon rosszul van jelölve, csak emlékezetböl megyek - keresem a “kis hidat”, de màr nincs meg, szanaszét mosta a viz, a törmeléken megyek le + a befuto elött volt egy kis patakàtkelés, telitalppal térdközépig csobbantam (direkt) + nagy röhögés a szervezöktöl, mondtam ha eddig megusztam, akkor most itt az ideje + beérek, 11:34:00 / max 173 / avg 148 / 7638 kcal + 198. helyezés (200 belül terveztem) nagyon örülök + nekiàllok dinnyézni, majd gratulàlunk egymàsnak a  sporttàrsakkal + tavalyrol volt egy ismerös csajszi, aki UMTB teljesitö, külön odajött és ö is gratulàlt, jol esett + lassan elökerül mindenki, két szot vàltunk és megyek fürödni és kajàlni + egyedül ülök le enni, de nem telik bele sok idö és egy német és egy olasz sràc csatlakozik + jol elbeszélgettünk és kiderül, hogy egyikük megy futni Korzikàra és a La Petite Trotte à Léon-ra + lassan összekészültönk, elbucsuztunk, mindenki hazaindult

Jövöre visszajövök, mert nagyon szép és nehéz verseny, de technikailag a Vitodojo messze ütötte a Lavaredo pàlyàt. Remélem Christina és Simone összekapjàk magukat és lesz angol roadbook és helyes pàlyajelölés. Nagyon örülök, hogy megismerhettem Esztert és Futoapukàt is! Most eljött az az idö, amikor le kell ülnöm és végig kell gondolnom, hogy hogyan tovàbb. 2 közvetlen versenyt màr lemondtam és nagyon nagy valoszinüséggel a CCC idén elmarad. Rà kellett jöjjek, hogy nem azért sikerült Lavaredo, mert felkészült voltam, hanem azért, mert kéregböl mentem. Igy nem lehet nekivàgni egy 50%-kal hosszabb és +2000m szintemelkedésnek ugy, hogy a pàlya arànyosan 66m/km emelkedik mindkét versenyen. Igaz, hogy a CCC technikailag könnyebb, de ez önmagàban még nem elég. Tisztàn érzem, hogy ez a verseny volt idén a maximum, amit ki tudtam hozni. A többit majd meglàtom, hogyan alakul… Csabàval beszéltük, hogy nem is 60km volt a verseny, hanem 63.7 (Eszter mérése) és nekem az eltévedéssel megvan simàn a 65 kili és vagy 4100m. Hmm...