Szia Dohi!Köszönöm, épp két hete néztem, de akkor még semmit sem láttam a webáruházak portálain, se a Szukits honlapján (nem értem miért nem frissítik az adatokat). Meg is rendeltem hamarjában! :) Szia Dr.W.Gy.! Ebben nem értünk egyet, szerintem -számomra- az egyik legkiemelkedőbb kötet pont az Istencsászára, de egyre jobban tetszik a Káptalanház is. Részben azért, mert "filozofikusak", magvas gondolatokat tartalmaznak, a cselekmény másodlagos (ezeket már többször említettem). Herbert gondolatiságában megjelennek a szúfizmus és zen buddhizmus elemei, világképe - az előbbi főként a fremenek esetében, az utóbbi pedig a későbbi kötetekben. Anthony de Mello A csend szava című gyűjteményében, ahol szufi, zen, kabbalah (khasszid) Mesterek apró kis szólásait, fennmaradt anekdotáit gyűjtötte össze (sehol sem megnevezve az irányzatot, a neveket mindenhol Mesterre módosította, ezzel jelezve egyetemes mondanivalójukat) eképp hangzik egy gondolat: Hazatérés
- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni - mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.Ez a gondolatiság egy az egyben visszaköszön a Káptalanházban: " "Elme a Kezdeteknél", Duncan így nevezte. "A Valódi Éned felébresztése. Úgy éreztem, mintha egy mágikus univerzumba csöppennék. A tudatom először kör volt, aztán gömb. Önkényes formák lettek tünékennyé. Az asztal nem asztal volt. Aztán transzba estem – minden csillogó lett körülöttem. Semmi sem volt valóságos. Aztán elmúlt, és én úgy éreztem, hogy elveszítettem az egy valóságot. Az asztalom megint asztal volt."Vagy lásd az egyik beszélgetésünket a 2879. és 2929. hozzászólások között hasonló "témakörben", vagy a 2848. hozzászólásom, amiben egy értelmezést adok a Tükrök Csarnokának, amire a fenti "intervallumban" pl. Zoroastro válaszol is. Az Istencsászárából: " - Nézz az én Ünnepi Városom felé, és mondd meg, mit látsz.
Chenoeh nővér Onn felé tekintett, és azt mondta:
- Látom a Várost a távolban. Gyönyörű a reggeli fényben. A jobb oldalán ott az erdőd. Annyiféle zöld van benne, hogy egy egész nap sem lenne elég a leírásuk¬ra. Balra, és körben a Város körül szolgáid házai és kertjei vannak. Némelyik nagyon gazdagnak látszik, némelyik pedig nagyon szegénynek.
Leto Nagyúr:
¬ Összezavartuk ezt a látképet! A fák zavarosak. A házak, a kertek... Egy üyen tájban nem lehet új rejtélyek felett örvendezni.
Chenoeh nővért felbátorították Leto Nagyúr biztosítékai, és megkérdezte:
¬ Uram, te tényleg rejtélyeket akarsz? Leto Nagyúr válasza:
¬ Egy ilyen tájban nincs külső lelki szabadság. Hát nem látod? Itt nincs nyílt univerzum, amellyel osztozhatnánk. Minden zárt - az ajtók, reteszek, zárak!
Chenoeh nővér megkérdezte:
- Hát az embereknek már nincs szükségük magán¬életre és védekezésre? Leto Nagyúr így felelt:
- Ha majd visszatérsz, mondd meg a Nővéreidnek, hogy vissza fogom állítani a kilátást kifelé. Egy ilyen táj, mint ez itt, arra indít, hogy belül keresd azt a
szabadságot, amit még esetleg találhatsz magadban. A legtöbb ember pedig még ahhoz sem elég erős, hogy magában meglelje a szabadságot." A Dűne Messiásában az egyik legfantasztikusabb gondolatsor, amit valaha olvastam: Egy alak mozdult a rostély mögött. Paul megpördült.
A ghola kilépett a napfényre, fémszemei megvillantak.
- Duncan Idaho érkezik, vagy Hayt? - kérdezte Paul.
A ghola két lépésnyire állt meg.
- Melyiket szeretnéd, uram? - A hang óvatos volt.
- Játszd csak a Zenszunitát - mondta Paul keserűen. Rejtett értelmek! Mit mondhat egy Zenszunita filozófus, ami megváltoztathatja akár csak egy töredékét is a szemünk előtt létrejövő valóságnak?
- Valami bánt téged, uram.
Paul elfordult, kinézett a Pajzsfal távoli árkára, látta a szél vájta íveket és támfalakat.. A természet játszik vele! Nézd, mit tudok építeni! Felismert egy távoli mélyedést, egy helyet, ahol homok borított egy szakadékot: ott, ott harcoltunk a sardaukarokkal!
- Mi a baj, uram? - kérdezte a ghola.
- Egy látomás - suttogta Paul.
- Ó. amikor a Tleilaxiak először felébresztettek, nekem is voltak látomásaim. Nyugtalan voltam, magányos, de nem tudtam, hogy magányos vagyok. Akkor még nem. A látomás nem mutatott meg semmit! A tleilaxiak azt mondták, a test hibája, a gholák és az emberek is szenvednek tőle; egy betegség, nem több.
Paul megfordult, a ghola szemeit figyelte, a kifejezéstelen acélgömboket. Milyen látomása lehet ezeknek a szemeknek?
- Duncan... Duncan... - suttogta.
- A nevem Hayt.
- Láttam, hogy lezuhan a hold. Eltűnt, elpusztult. Sziszegést hallottam, a föld remegett.
- Megrészegültél a túl sok időtől - mondta a ghola.
- A Zenszunitára van szükségem, de a Mentátot kapom. Rendben! Vizsgáld meg az álmomat a logikáddal, szedd ízekre, múlandó szavakra!
- Temetést látok - válaszolt a ghola. - Futsz a halál elől. A következő pillanatba kapaszkodsz, nem vagy hajlandó itt és most élni. Jóslatok! Micsoda mankó egy császárnk!
Paul figyelmét a ghola állán sötétlő jól ismert sebhely kötötte le. -
- Amikor ebben a jövőben próbálsz élni, adsz elég tartalmat ennek a jövőnek? Valósággá teszed?
- Ha látomás-jövő útját követem, életben leszek - mormolta Paul. - Miből gondolod, hogy szeretnék ott élni?
A ghola megvonta a vállát.
- Választ kértél.
- Mi a lényege az eseményekből álló világegyetemnek? - kérdezte Paul. - Van végső válasz? Nem teremt minden megoldás új kérdéseket?
- Olyan sok időt emésztettél meg, hogy a halhatatlanság káprázata játszik veled. Még a te birodalmadnak is le kell élnie életét, azután elpusztul.
- Ne mutogass nekem füstös oltárokat! - dörmögte Paul - Hallottam épp elég szomorú történetet istenekről és messiásokról. Miért lenne szükségem különleges képességekre, hogy megjósoljam, egyszer én is elbukom? A legostobább kukta is megjósolhatná. - Megrázta a fejét. - A hold lehullott!
- Nem szedted össze a gondolataidat, hogy pihenten kezdj - mondta a ghola.
- Így akarsz tönkretenni? - követelte Paul. - Megakadályozod hogy gondolkozzam?
- Össze tudod szedni a kaotikus gondolatokat? - kérdezte a ghola. - A Zenszuniták azt mondjak, gyűjtögetés nélkül találsz a legtöbbet. Mit találhatsz anélkül, hogy te magad rendben lennél?
- Elkeserít egy látomás, és ostobaságokat hordasz össze! - dühöngött Paul. - Mit tudsz te a jövőbelátásról?
- Láttam jóst munkában - válaszolta a ghola. - Láttam azokat, akik saját sorsuk jeleit keresik. Félnek attól, amit keresnek.
- Az én holdam valóban lehullott - suttogta Paul. Reszketeg lélegzetet vett. - Hullik. Hullik.
- Az emberek mindig félik azt, ami magától mozdul. Te féled a saját hatalmadat. A gondolataid a semmiből jönnek. Ha eltűnnek, hova lesznek?
- Tövisekkel vigasztalsz. A ghola arcát belső fény világította meg. Egy pillanatig teljesen Duncan Idaho volt.
- Annyit segítek, amennyit tudok."Az említett források ezeken a helyeken szembetűnően kiütköznek, nemcsak a saga elején, hanem a későbbiekben is. Persze, ez csak az én véleményem, ám a saját olvasatomban a színvonal végig minőségi maradt, a homokférgekkel való metamorfózis másodlagos szemben, sokkal fontosabbnak, lényegesebbnek tartom a megjelenő gondolatokat, mint az hogy milyen fantasztikum-elemek jelennek meg. Egyébként, ha megfigyeled a teljes sorozat genetikai alapokon is nyugszik: az Arctáncoltatók sem kevésbé furák mint Leto metamorfózisa. Szerintem egy kiválóan felépített és "megkomponált" életmű. :) |
