Ebben az esetben a cikuls utolsó darabja:

Horálki János: Mátrai reggel

A Galya-tetőn állva néztem,
Ahogy lenn a köd szitál
Beteríti a völgyet
A pára egy helyben áll

Napsugarak törték meg
A nedves csendet végre
Nagy fehér felhőket gyúrtak,
Így lett a ködnek ezúttal is vége