Ultrabalaton 2009 Staféta
Üdv Mindenkinek!
Már bő egy nap eltelt az eredményhirdetés óta, így volt időm lehiggadni és józanul megfogalmazni gondolataimat. Írásommal, véleményemmel nem akarok senkit megbántani, de azt elvárnám (és azt gondolom, ezzel nagyon nem vagyok egyedül), hogy a főszervezők a stafétásoknak legalább egy elnézéskérést megejtsenek.
Sokáig vacilláltunk azon, hogy céges csapatunkkal mely versenyszámban vegyünk részt. Végül is a staféta mellett döntöttünk, több ok miatt is: több kihívást rejt magában, pl. az éjszakai, magányos futás, a váltóhelyeken történő váltás lehetősége segít abban, hogy a csapat tagjainak erősségét-gyengeségét figyelembe véve állítsuk össze a váltási hadrendet, stb.
Elkészítettük időre lebontott váltási haditervünket, egyet 4:30-as átlagra, egyet 4:50-esre. Mindkettő azt mutatta, hogy bizony szombat este, vasárnap hajnalban baj lesz, mert hamarabb érünk a váltópontokra, mint ahogy azt kinyit. Erről jóval a verseny előtt e-mailben tájékoztattuk is a szervezőket, akik egy válasz e-mailben rákérdeztek a stratégiánkra, de erre már nem jött válasz. Talán annyi változás történt, hogy a honlapon (más változások mellett, erről még később) a befutó és néhány azt megelőző frissítő nyitását fél órával korábbra hozták. De sejtettük, ez sem elegendő.
Azt gondolom, Balatonboglárig minden rendben ment, az esőtől, széltől eltekintve, innen kezdődtek a gondok.
Stratégiánk lényege az volt, hogy a csapat (összesen 6 fő) nagyobb része (5 fő) 4-4 alkalommal fut alkalmanként 2-3 váltóhelynyi (7-11,5 km) távolságot, illetve félúton én futok egy hosszabbat (Máriafürdő-Szárszó 34 km), ez alatt a csapat tud valamennyire regenerálódni. Máriafürdőn át is vettem a stafétát, és 4:20-as tempóban belekezdtem. Boglár magasságában is még sikerült tartanom a 4:30 körüli tempót, amikor kiderült, hogy Bogláron meg akarnak állítani, mert túl gyorsan megyünk, és a többi frissítő- és váltóhely még nincs előkészítve… Én azonban nem álltam meg, utat csaptam a célban lévő emberek között és mentem tovább, a hangosbemondó meg is jegyezte, hogy a DÉMÁSZ váltó úgy döntött, továbbfut… Nem igazán értettem, hogy mi ebben a meglepetés, de kb 2 km után utolért a szervezők motorosa, és arra kértek, hogy a következő frissítőnél (Lelle) álljunk meg egy fél órára. Mivel nekem 34 kili volt tervezve, egyben, mert lábfájásom miatt, ha megállok, újra futni nem tudtam volna, kompromisszumot kötöttünk azzal, hogy a tervezett célomban, Szárszón állunk meg, és ott fél órára felfüggesztjük a futást… Ugyanezt tette az első helyen haladó staféta is, végül a 30 perceket nekik is, nekünk is korrekten jóváírták…
Fél órás megállás után Szárszóról fizikailag a 3. helyen futva, a valóságban azonban 2. helyről indultunk tovább. Innen kezdődött az igazán érdekes és élvezetes csata az 1-3 helyen állók között :-)
Kezdett sötétedni: világosban többnyire jól észrevehetők voltak a kifestett nyilak (aki az út jobb oldalán futott, az megtalálhatta), de azokon a helyeken, ahol nem volt közvilágítás vagy nem működött (pl. Balatonakarattya szinte teljesen sötétben volt), volt is eltévedés.
Balatonkenesén váltónkat a chip érkezése néhány perccel előzte meg, Alsóörsön azonban az első 3 staféta chipmérés nélkül ment át, és ugyanígy chipes eredményregisztráció nélkül értünk a célba. A balatonvilágosi frissítő éppen építés alatt állt érkezésünkkor (ha jól láttam, SK szorgoskodott…) a káptalanfüredi és a balatonfüredi frissítőállomásnak nyoma sem volt még, pedig ez előbbi keresésébe még a helyi rendőröket is bevontuk :-)
A kocsival előrementünk a tihanyi célig, ahol az első helyezett és a fizikailag 2.-ként beérkező csapat már bent volt. Hajnali fél 3 körül járt az idő. Amikor beértünk kocsival, azzal fogadtak, hogy hol a futónk… Ha fél órával később érünk be náluk, akkor ők a másodikok, ha fél óra alatt vagyunk, akkor mi… Befutónk ezt tudta, mindent kiadott magából, így kb 27 perccel értünk be a versenyben végül is 3. csapat után, azaz miénk lett a második hely (időnk 15 óra 47 perc, néhány másodperc…). Pontosítva: miénk lett a 2. hely a mi számítsunk szerint: a célbaérési időnket feljegyző hölgy fel is hívta a figyelmünket, hogy minden majd csak a időjóváírások után, az eredményhirdetéskor lesz végleges és akkor lesz a díjátadás is…
Ezek után nem volt kérdés, a vasárnap délutáni eredményhirdetéskor itt a helyünk… Visszamentünk Zánkára, a szállásunkra, ahol rövid alvást követően, vasárnap délelőtt a szombati zord időjárás után kellemes napsütés ébresztett bennünket. Ez pedig kiváló alkalom volt arra, hogy levezetésként, végre közösen, együtt felfussunk a Hegyestűre és vissza…Ezt követően zuhany, kicsekkolás, ebéd Örvényesen, tankolás, jégkrémevés és a futók bíztatása Füreden, majd du fél 4 körül visszamentünk Tihanyba, az eredményhirdetésre. Az eredményhirdetésig még volt egy bő óra, ezalatt kellemes beszélgetés, befutók köszöntése.
Az eredményhirdetés du 5-re volt meghirdetve, kb 20 perc késéssel kezdődött. Teljes izgalomban ültünk egy asztalnál, egyenpólóban, még Lótifutit is megkértem, hogy ha megyünk a dobogóra, készítsem már rólunk egy csapatképet… Először a női váltók díjazása következett, ezt követte a férfi váltók eredményének kihirdetése. De ezt követően még mindig nem mi jöttünk, először a tűzoltó csapatok versenyének helyezettjeit jutalmazták, majd jöttek a teljes távot párban futók, akik között Lótifutiék lettek az elsők, nagy gratula! Ezt követően… talán… De még mindig nem… Újraköszöntötték az első helyezett lány váltót, hiszen összesítésben ők lettek a 12.-ek… Ezt követően pedig a szpíker bejelentette: köszöni a figyelmet, 6-kor vár mindenkit az egyéniek eredményhirdetésére… Tettem még egy utolsó kísérletet, a főszervezőre rákérdeztem, aki rezzenéstelen arccal mondta: a stafétáknak nincs eredményhirdetés, nincs díjazás, az eredmények majd fenn lesznek a neten…. A totális lelki megsemmisülés és tehetetlenség helyzete… Egy dolognak örülök, nem hagytam, hogy a düh eluralkodjon rajtam…
Nem az a baj, hogy vasárnap du 2-kor otthon lehettünk volna este 10 helyett, ha nem maradunk ott az eredményhirdetésre. Nem az, hogy a balatonvilágosi frissítőt akkor építették, amikor az első 3 staféta már elment. Nem az, hogy nem kaptunk díjazást. Nem az a baj, hogy a hazaútban a kocsiból csekkolt, a honlapon lévő információ más feltételeket tartalmazott a stafétára, mint amelyek a nevezésünk leadásakor fennvoltak. Hanem az, hogy minden kis apró dolgot egybevéve az az érzésünk, hogy a szervezők a stafétát nem vették komolyan, azt nem értékelték valódi teljesítménynek, sem a verseny előkészítésekor, sem lebonyolításakor. Mi voltunk a „futottak még” kategória. Nyilván véleményem messze nem képviseli a stafétások teljes véleményét, de azért ne feledjük, 36 csapatban kb 200 fő vett részt ebben a formában.
Tisztában vagyok vele, hogy ebben a két napban nagyon sok embernek nagyon sok munkája, ideje, pénze fekszik, és azt gondolom, hatalmas hálával tartozunk mindazoknak, akik akár szervezési, akár fizikai munkájukkal, jelenlétükkel, mosolyukkal is segítették a futókat a cél felé. Azt is gondolom, hogy mindenki hibázhat, ez az élet velejárója. Ha valaki hibázik, azért nem szabad a fejét venni, de egyrészt az illetőnek illik legalább elnézést kérni a sérelmet szenvedett féltől, másrészt mindent elkövetni annak érdekében, hogy ez a hiba, baki ne ismétlődjön meg.
Gyönyörű és fantasztikus 2 napot töltöttünk a Balatonnál: a táj, a Káli-medence, a Balaton-felvidék falvai csodálatosak voltak! A futást, a kihívást kifejezetten élveztük, még akkor is, amikor ezerrel szakadt az eső Keszthely magasságában, és akkor is, amikor a zamárdi Mauro pizzériában nem vették fel a telefont, hogy előre tervezetten leadjuk a pizzarendelésünket…:-)
Hajrá Mindenkinek a 2010-es Ultrabalatonhoz!!!
