Szeitz János:

Viszonzatlan szerelem

 

 

Meg kellett élnem
ennyi évet úgy
ahogy. Nem teszek
számadást másnak
és magamnak sem:
éltem, hogy ezt a
szerelmet megéljem,
viszonzatlanul
fájdalmában is
oly vigaszadót,
élet igenlő
távoli, messze
sugárzó fénye
a titkok mélyén
rejtőzködő ős
kegyes-kegyetlen
akaratából
a kiválasztott
megtartásának.

 

Fénycsepp sugarú
Színes glória
alázat, kegyes
áhítat béke:
úgy makulátlan
életmegváltó
szerelemőrző
fény koszorúja;
bűn televényből
virág nyílása,
hajnal jöttének
vigasztalása;
áldozatkehely
megbékélésre,
buja gyönyörök
megtisztulása;