Tavaly július 14-én ezt írtam:
"Bitang szerencsém van az idén a baromfiudvari kivivel. A mai napon megkapta a soron következő újabb jégverését, most sikerült a jégméretet diónyira fölturbózni és ezzel megvalósítani vele a frontális ütközést szimuláló töréstesztet. Így most már az eddigi technikai próbákat illetően, túl vagyunk egy rügyfakadás utáni brutális márciusi fagyon, két és fél hónap totális szárazságon, hat havi összesen 150 mm csapadékon, na meg az említett törésteszteken. Ha nem iktatunk be még egy tenisz- vagy futball-labda méretű jeget, amivel a frontális ütközésen túlesett autó pokolgépes megsemmisítését is szimulálnánk és a jelenlegi állapota egy szép, sikeres őszi szüretet még mindig lehetővé tenne, lehet, hogy úgy fellelkesülnék, hogy szüret után kiásnám az egyik tövet, hogy az ezek után még mindig fennmaradó kiviszkeptikusoknak bemutathassam, milyen mélyre hatolnak a gyökerei."

Tavaly ugyanis Muraszemenyén az ideihez hasonló jégverés volt. Mindemellett ősszel leszüreteltük a lugasról a félmázsányi csodálatos termést, az idén pedig kerek egy mázsát várok róla, a mostani jégverés után is. A rügydifferenciálásban, a termés fiziológiai folyamatainak biztosításában egyáltalán nem zavarta az az óriási asszimilációs felület vesztés, ami a tavaly nyári jégveréskor érte. A szörnyű sérülések mind behegedtek. Az idén hasonló sikertörténetet várok a mostani után.
Tavaly így nézett ki a levélzet: