LAM 2009

 

Szombaton kipróbáltam a szuperkompenzációs felkészülést és végül is eredményes volt. Ugyan pénteken elkövettem azt a hibát, hogy a szombat reggeli átmozgatáshoz elhívtam Lúdtalpat és ő rövid gondolkodás után természetesen jött. Mint megtudtam, csak bő 28 kilit és 1300 szintet nyomtunk a HHH viszonylaton, de ha rajta múlt volna, akkor egy kis karikával (Olipapa féle UTMB-CCC kör) megspékelte volna a penzumot. Tekintettel vasárnapi futásomra, erről ezúttal lemondott. Köszönöm. Mozgásom ettől függetlenül magán viselte a szombati "átmozgatást", érzésre vagy 35- kilinek és 1700 szintnek éreztem azt, ezért is ezt kommunikáltam a vasárnapi résztvevők irányába. Bocsánat a tévedésért.

 

A LAM alapvetően szép útvonal, maratonra készülőknek ideáis karakterisztikával. Sok szint nincs benne, az a kevés is könnyen kifutható. A szervezés a rajtbeli tumultust leszámítva kitűnő, a frissítőpontok elhelyezése és az ellátmány miatt övtáska nélkül teljesíthető a pálya. Egyedül a túra időpontja gázos, szerintem 2 hét a T100 után nem elég a teljes regenerálódásra. Emellett 3 napos ünnep közepére tenni egy versenyt, hm, érdekes. Azért az időjárás kétszeresen is segített, a jó előre beharangozott rossz időjárás miatt feltehetően sokan lemondtak a 3 napos kiruccanásos programokról, így tudtak jönni a versenyre (előzetesen nem is számoltak ennyi résztvevővel a rendezők, sokan ad hoc jelleggel dönthettek a verseny mellett), továbbá a tartós eső csak a mezőny második felét érintette komolyabban.

A rajtnál látszott, hogy a férfi mezőny igen erős, egy-két nagy nevet leszámítva mindenki eljött. Az eredmények önmagukért beszélnek, nagy csata lehetett elől.

 

Én a magam részéről azzal a tervvel indultam neki a távnak, hogy mindent megfussak belőle és lehetőleg elkerüljem a korábbi évekből ismert behalásos momentumokat. Ehhez mérten óvatosan kezdtem, a mezőny hamar elment. Sokáig Kutyával kerülgettük egymást, ismét megbeszéltük a múlt évi 8 buckás adósságomat (nem felejtettem el!), SC mellett viszonylag későn mentem el, az emelkedőn kicsit küzdött - ennek megfelelően nem is volt őszinte a mosolya... :-), majd jött a az első pontnál (Körtvéllyes) a mezőny szemrevételezése. Tomator meglepően jó tempóban hasított, visszafele Gankit próbáltam Tomator után ereszteni közös házastársi befutót forszírozván, de azon a napon bizony keveseknek sikerült Tomator tempoját tartani. Gratula persze Gankinak is, ő is szépen futott.

A feltételes ellenőrző pontnál a pest környéki Athosz fényképezett (jobbra sejtelmes fenyőerdő párhuzamos jelzetlen szekérutakkal, jövőre esetleg oda is be/ki futhatna a mezőny, igaz az erdészet engedélye necces lehet), a Mária-szakadékos kitérőnél láthattam az élmezőnyt (ott éppen Hajdúska Balázs vezetett a miskolciak Athosza által vezetett trió előtt), majd jött pygmeáék (Vándorköszörűssel) frissítőpontja és utána vagy 40 fős turistacsoport kerülgetése az egynyomtávos ösvényen. Kérés nélkül előzékenyen félreálltak, még szurkoltak is, szóval 1 percre hősnek érezhettem magamat :-) Lelkesedésük remélem a további futoknál sem lankadt.

Vitányvárnál újabb ismerős rendezőpáros (Zsotyek, vajonmerre). Tavalyhoz képest ezúttal a várból meredeken le kellett ereszkedni, kicsit Kékes utáni MB érzést adva a túrának.

Innentől elég eseménytelenül teltek a kilométerek, a mezőny teljesen széthúzódott, látótávolságon belül senki, mögöttem sem jöttek, maradt  az egyedüli haladás. Várgesztesen Lutakéknál, az emlékműnél B feriéknél feltankoltam a következő szakaszra. Itt tudtam meg, hogy a mezőny egy része valahol nagyon elkavart (pl. Kékvirág és W. Ildi alkotta csoport), váratlanul előre kerültem. SK -ékhoz haladván befogtam még egy ismerőst, majd ahol a zöldről a zöld+ leválik, az azt követő hármas útelágazásnálnál kicsit gondolkodóba estem. Végül jó irányba mentem (jobbra kicsit fel a csalitosban), de első bálozóként szerintem gondban lettem volna, a szokásos megerősítés hiányzott. Talán csak itt hiányoltam a plusz jelzést).

SK pont előtt még egy kutyáját kereső turistát is megörvendeztettem elkóborolt ebével, majd jöhetett a visszacsorgás a célba. Korábban ez a szakasz nagyon rosszul esett, most kényelmesen legurultam a célba. Szerencsére pozimat nem kellett védenem, előttem messze jártak, utánam sem volt nagy tülekedés, maradt a futás "enjoy" mivolta. Ezen az időközben rákezdő eső sem változtatott.

Végül 4.18-cal csaptam a célba, kellemesen elfáradva.

 

A célterület kicsit nagyobb létszámot már nem bír el, az eső miatt mindenki beszorult a fedett előtérbe. Jövőre ezen változtatni kell (vagy napsütéses időt rendelni :-)).

Ettől és a rajtoltatási mellékzöngéktől eltekintve teljesen jó a szervezés, kitűnő az ellátás, jól jelzett az útvonal és számomra tökéletes az ellátás.

Ja és a tesztelt BRIDGEDALE zokni is teljesen bejött, célversenyekre abban megyek majd :-)

 

Köszönöm a rendezést, jövőre is szerepelni fog a versenynaptáramban az esemény.