[Szilvásvárad 2009]
Mentem reggel az autópályán, hallgattam a rádiót. Körzeti időjárás jelentés. Sorolták a városokat. Valahol bárányfelhők. Zalaegerszeg, Kaposvár. Na, mi lesz már. És igen: Miskolc. Borult, esik az eső. Hehe, ismét szép napunk lesz.
----
Sokáig öltözködtem, az anyósülésen kucorogva nem egyszerű, de odakint esett. Trikó, topikmez, téli dzseki, RP mini esőkabát.
Hosszú ujjas neoprén kesztyű. Optimista voltam és beraktam a rövidujjas kesztyűt is a hátsó zsebbe. De minek.
Nadrág, paliláb. Cipőre esővédő kamásli. Új, még sosem volt rajtam. (Jó is volt addig, amíg csak tekertem. Sétakor hajlamos volt az orr-részről lecsúszni, és ilyenkor jött az áldás a cipő belsejébe is)
Az időjárást elnézve hosszú menet ígérkezett. Beficcent hét powergél és két cerbona. Hátha elhúzódik a tekerés és a bükki medvékkel kell éjszakáznom. Két kulacs, egyikben víz, váltólocsolásra. (94km-en át cipelem, de akkor jól jön). Ja és a láncolaj.
A hátsó sárhányót mindig felrakom, ha esik, most egy alsóvázra rögzíthető sárvédőt is felraktam. A semminél jobb, bár egy full első sárvédő jobb lenne.
És a gumik, majdnem vadi új 2.1 Racing Ralphok 2,8 baron. Idei Buda Maratonon már láttak port. Ma garantáltan nem fognak.
----
Álltam a startnál Parti mögött, hátul szintén RR-t rakott fel, elöl Rocket Ron-t, a csapattal együtt változott a szponzora. Mindegy neki milyen, akkor ma ezekkel fog nyerni.
Korábban sancit láttam öltözködni (kb.: hogyan készítsünk téli cuccot hálós szélmellény segítségével), sőt megjelent a rég nem látott vilard és orby is.
Hát maga a verseny. Izé, szóval esett, aztán sár is volt, aztán esett.
----
Rajt után erős aszfaltos kezdés következett, és csak száguldoztak előre a rajtnál beragadt rövid és középtávos menők. Azért nemsokára mindenki megtalálta a helyét.
Aszfalt után a terep elején egy huplin volt egy kis tolás, de az első saras rész nem volt vészes (igazából talán a 90. km-ig teljesen jól tekerhető, egészséges sár volt).
Az első frissítőnél most megálltam, és el is határoztam, hogy ma a puszta teljesítés a cél, rendesen megállok mindenhol, eszem, iszom, nem rohanok. 47 percnél tartottam, tavaly 44-en belül volt. Eddig kb. +10%, de mivel eddig főleg aszfalt volt, +20% időt kalkuláltam tavalyhoz képest. Szóval 7,5 óra lesz. (Nagyjából be is jött)
----
Az Ördögoldal majdnem (szóval nem) sikerült, rámentem egy kőre. Tetején néztem egy részidőt: 1:53. Nem is rossz, tavaly 1:42 volt ugyanitt. Bánkúton megint megálltam, kértem banánt, vettem csokit, italt, és elfogyott a második zselém is. Idő 2:09. Megtörölgettem a szemüveget is, de csak módjával mert 2006-ban pont a Szilváson políroztam agyon az előző lencséket. A művelet után el is csodálkoztam, hogy nincs is köd és gyönyörű háromdében látszik minden.
----
A következő emlékezetes rész az amúgy gyönyörű Nagymező felé volt, apró szemű eső vagy jégdara szórt szembe. Reméltem, hogy valamennyire lemossa a sarat a szemüvegemről, de sajnos nem tette.
Eddig a frissítőpontig kósza negatív gondolatok kerülgettek a kajálás és esetleges eléhezés kapcsán, de innentől minden rendbejött. Itt bevettem egy Ca500-Mg250 tabletta párost is, görcsöt megelőzendő (tavaly elsunnyogtam és jött is később a görcs).
Ami a faunát illeti, amikor nem esett, hatalmas éti csigák vonultak keresztbe. Sőt: egy szalamandra is kimerészkedett, eddig itt sosem láttam ilyet.
A középtáv leválása után igen jó és élvezetes montis terepeket kaptunk. Ezért mindenkinek ajánlom, próbálja ki egyszer a hosszút :-)
Szarvaskő előtti frissítőnél bepróbáltam egy mini szendvicset, kis kolbásszal (!), olyan kedvesen beszéltek rá.
----
A sár állaga először Szarvaskő előtt pár km-el változott. Ugyanis ragadt, és itt már egy keveset cipelni is kellett. Na ez már trutymó volt: akkor szálltam le, amikor a hátsóváltó előrefeszült, szerencsére nem törtem le. De ez volt az első és utolsó probléma a váltással (leszámítva azt, hogy elöl a kistányérra megint csak jobb láb rásegítéssel tudtam letolni a láncot).
A szarvaskői frissítőn (94.km) relatíve sokat időztem. A rábeszélésnek engedve ismét kipróbáltam egy újdonságot: konyakos meggy. Nyamm. Kedvencem. (Aztán egy félórát még próbáltam figyelni magamon az alkohol hatását. Szerencsére nem volt.) És ugyan nem éreztem szükségét, de az eddig cipelt vizeskulacsból lespricceltem a hátsó váltót és fogsort és láncot olajoztam.
----
Az ezután következő részek között volt pár csúnyán saras. Igyekeztem nyeregben maradni, mert amikor tekertem, akkor síkon 6-8km/ó, emelkedőn 5km/ó volt elérhető. Gyalog pedig 3-4km/ó. Bizony, majdnem a fele időt meg lehet spórolni a fárasztóbb tekeréssel. Amikor néha kellett, a bringát igyekeztem cipelni, a sárfelszedő tolás helyett.
Egyébként érdekes módon a fáradtság megszűnt, tök jól ment minden, talán mert már nem tudtam felpörgetni magamat.
Ezen a részen le is szedtem három-négy emberkét.
----
A 108.km-nél jött a Szomjas Csuka frissítő, nem álltam meg, csak egy pohár vizet vettem el menet közben. Elég lassan ittam meg, ezért ki kellett kanyarodni egy szemeteshez kidobni a műanyag poharat. Megjegyzem, dicséretesen sok kukát raktak ki ezen a környéken. A katonasírokhoz vezető kanyonig leszedtem még egy tolós sporttársat, de a kanyon elején már cipelés volt megint. Aztán megint egy kis tekerés, cipelés, és máris fent voltam a tetőn.
Ahonnan már csak lejtett a célig. Levezetésnek sem volt rossz.
Hát beérkeztem, örültem nagyon.
----
Hivatalos bruttó: 7:35:19 Abszolút 35/62. (Az előnevezési listán 118-as rajtszám is volt még).
Saját óra szerint (nettó): 7:19:05 avs=16,1 max=52,5 dst=117,85. Ehhez hozzájön még pár száz méternyi cipelés.
----
Nos, ez a marci talán nem volt olyan durva, mint 2006-ban. Talán. Szerintem azóta sok utat feljavítottak kőzúzalékkal. Vagy csak lejjebb vittem az igényeimet.
Viszont most hidegebb volt. Pár helyen úgy fagyott a lábfejem, mint télen. És most többet esett menet közben. A szemüvegen való kilátás végig probléma volt. Párásodott, sárpöttyök ültek rajta, de ez igazából mindenkit érintett.
A gumik nagyszerűen szerepeltek. A hátsó tárcsafék betétje szinte fémig kopott, mert béna vagyok és sokat fékeztem. A MITY3 óra beázott (!).
----
A szervezéssel elégedett voltam. A pályajelölés mintaszerű volt. A frissítőpontokon izgalmas ételeket találtam. Ezúttal még babgulyás is maradt. Ahogy nézem az eredményeket, az időmérők is a helyükön voltak még órákkal utánam is. Bringamosónál sem volt sor, hiszen eddigre már nem maradt senki.
----
Hát ennyi lenne, utókornak okulásul. Mert ingerszegény környezetben élünk. Mert nincs jobb dolgunk, mint mesterséges problémákat leküzdeni :-)
