LAM Marathon, eszeveszett száguldás…
A 2009-es esztendőben a korábbi évekkel ellentétben végre próbálok egy versenyre fókuszálni, és az edzéseimet is próbálom teljes mértékben alárendelni az augusztusi UTMB sikeres teljesítésének. Az aszfaltot mindinkább terepre cseréltem és a hosszú, szintes, technikás terepre helyeztem a hangsúlyt. Elmaradtak az iramfutások és a nagy tempójú edzések. A LAM viszont pont ezekről szólt.
Sorozatos tiltakozásaim ellenére Athosz barátom mégis elrángatott erre a nem éppen az én felkészülésembe beleillő, de ennek ellenére kiváló rendezésű versenyre. Féltem, hogy gyors lesz, féltem, hogy lesérülök, féltem, habár megegyeztünk, hogy nem hajtunk… erről persze tudtam, hogy csak vicc…
A szombati korai lefekvést, sikerült egy filmnézéssel meghiúsítani, ennek ellenére frissen keltem hajnali 3-kor. Hamar felszáguldottunk Virág, Gergő és Athosz társaságában a rajt helyszínére, Szárra. Mivel nem neveztünk elő, meg is ittuk a levét, és majd fél órán keresztül ácsorogtunk a rajtszámért, és a rajt is csúszott a nagy számú résztvevőnek hála.
Pontban 8.15-kor nekilódultunk a papíron 48 km-es távnak és viszonylag nyugodt tempóban hagytunk magunk mögött a település házait. Mihelyst rendeztük sorainkat, Szabó Gabi és Varga Dani begyújtották a rakétákat és rendesen szétszaggatták a mezőnyt. Athosz Gergő és Balázs társaságában próbáltuk követni a duót, de hamar rájöttünk, hogy nem sok értelme lenne az elején behalni. Az első pontot villám gyorsan elértük, majd a másodikat is. Az első 10 kilit 45 perc alatt hasítottuk, ami nem éppen egy ultrás tempó. A jelzések javarészt korrektek voltak, ennek ellenére a Mária szakadék előtt sikerült elmellőznünk a lekanyarodást és szereztünk plusz egy km-et. Szitkozódások közepette próbáltuk visszatéríteni a mezőny hátsó részét is, közbe poénkodtunk, hogy ismét együtt a 2007-es lúzer csapat. A frissítőkön mindenki próbált minden mozdíthatót magába tölteni, mert tudtuk, hogy csak itt kapunk elég levegőt, majd folytatódott tovább a száguldás. Aszfaltbetyár társain közben jót fartlkeztek körülöttünk az 1-2 rövidebb technikás betétnek köszönhetően, ami sajnos elég ritkán adódott. Könnyelműségünk következtében 20 km körül Balázsnak sikerült kereket oldania és hiába próbáltuk tartani a tempót, mind jobban távolodott az üldözőbolytól. Hamarosan utolért minket Szabó Gabi is és miután megtudta, hogy Balázsnak mennyi az előnye, „felfutok rá és megnézem” kijelentéssel állva hagyott minket. Próbáltunk poénkodni, de elkeserítő volt a lassúságunk. közben vártam, hátha jön 1-2 meredek part, szikla, vízmosás, de ehelyett aszfalt és széles, lapos erdei ösvények váltották egymást. Közben Steib Peti is megunta a tötymörgést és lassan elkezdte növelni a tempót. Miközben közelítettem a végsebességemhez, egyfolytában az járt az eszembe, hogy mit keresek én már megint itt. 35 km körül Gergő leszakadt, vagy csak volt esze és mérséklte a tempóját, miözben mi csak egyre gyorsultunk. Athosz pár méterrel mögöttem küzdött a levegőért Peti meg szép lassan távolodott. Elszáguldottunk egy hatalmas túracsapat mellett, majd megérkeztünk az utolsó ponthoz. Peti alig 50 méterre volt, hátha elől is behalt valaki. Bevertem egy kólát és Athosszal a hátam mögött elkezdtem tolni, ami csak a csövön kifér. Közeledtem, de lassan és mivel Peti is forgolódott, a közünk lévő távolság 100 méter környékén konszolidálódott. Akkor marad a negyedik hely vagy az se, mert Athosz majdnem beért. Az utolsó pár kilométer a pozíció megtartásának fényében telt el, vagyis valóságos sprintté fokozódott. Márk, a trackabbe fotósa a pompás sorozatokat készített két haldokló csapattagjáról, amint próbálják elérni a célt, ahol lupusz és a jól megérdemelt „dugás” várt minket.
Összegzésként 7 perccel csúnyán levert minket a kis különbséggel célba érő Hajduska Balázs, Szabó Gábor páros. Amin kicsit meglepődtem, hogy Steib Petitől csak alig egy percet kaptunk. Az általam mért 46,3 km-es (kb. 1 km plusz) távot 3:37 alatt, 166 avg HR mellett 4:41 perc/km átlagtempóval sikerült célbaérni.
Összességében egy nagyon jól szervezett versenyen, egy nagyon erős mezőnyben élvezhettem a május elsejét, és utólag se bánom, hogy Athosz elrángatott erre a rendezvényre.
Észrevételeim a rendezőség felé: 1-2 helyen jó lett volna a jelzés, a helyszíni nevezésnél több emberre lenne szükség, amúgy tökéletes rendezés volt.
Üdv, Carlos
