szkv. Creative Commons License 2009.05.27 0 0 8384
TAKARÍTÁS

A baka sokat adott a tisztaságra, különösen, ha kopasz volt. Akkor folyton takarított. A gumi már elégedetten hátradőlhetett, nem is szólva a vizenyős szemű, vén tengeri rájákról, akiknek a bakancs tisztítás is csak abból áll, hogy felváltva hozzádörzsölték a bakancsukat az ellentétes nadrágszárukhoz, sorakozó közben.
A kopasz kézbe vette a fókát, s mivel fiatal lévén jól hajlott a dereka, végigsakkozta a folyosót egy párszor, majd a körletet, vagy a mosdót, vagy a vécét, s mikor már azt hitte, hogy végre vége, jött a parancs, hogy sorakozó, irány a „píká” (parancsnoki épület), mert az is hozzánk tartozott higiéniai szempontból.
Amikor a gumi úr, vagy az öreg harcos dühös volt, mert letolták valamelyik kopasz miatt, na akkor jött a habosítás, azaz szétszórni pár kiló ultraport, s ráönteni pár vödör vizet. Ettől bokáig állt a hab a folyosón, és jól csúszott az egész. Az egyik baka kiállt az ajtóba figyelni az ÜTI-t, majd a vétkes kopasz fejére, mindkét könyökére és térdére kapott egy-egy rohamsisakot, s indulhatott a játék: Jól meglökni a kopaszt, hogy végigcsúszva a folyosó másik végében koccanjon a feje. Nagy mulatság volt, a kopasz röhögött a legjobban, olyannyira hogy egy pár öreg katona is beöltözött a sisakokba, megtudni, hogy milyen érzés száguldozni a folyosón.

Sajnálatos módon lemaradtam az akkor épp esedékes „külföldi kirándulásról”, nem fértem be a csapatba. A visszamaradást akkor kezdtem sajnálni legjobban, amikor rádöbbentem, hogy ami takarítást eddig hatan-heten csináltunk, egyedül nekem kell egy hónapon át, míg vissza nem érnek a bajtársak a sivatagból. Se előtte, se azóta nem takarítottam annyit, jól kitanultam a szakmát, az már biztos. Az öregek rendesek voltak, megengedték, hogy motorral takarítsak, bár arra járó más öregektől és a hátéktól gyakran megkaptam, hogy „és mikor fog kimeszelni, hiszen csúnyán összefüstölte a motorral a falakat, a plafont”.

Még annyit, hogy okos ötlet volt a laktanyába kanadai nyárfákat ültetni, mert amikor virágzott, a kopasz sohasem unatkozott, álló nap kergethette az ablakon belibegő fehér pelyheket vizes fókával.