Az iraki részvételünk száz és még sok tízmilliárdokba került és még mai is fizetünk kint embereket.
Amikor beszálltunk azt hazudták, a költségeket majd az újjáépítés során szerzett haszon csökkenti.
Nem volt ilyen beruházás.
Helyette odadobtunk még fegyvert, harckocsit némi amerikai baksisért, amit a Currusnak fizetettek a "rendbetételükért". Addigra a Currust már teljesen kiürítették, nem voltak szakembereik a stabikhoz, fedélzeti rádiókhoz. Nyugdíjasokat hívtak be. Mára már üresek a műhelyek.

Ma ismert adatok szerint 3 emberélet ment a pénz után ezért a semmiért.

Ezt komoly sikernek beállítani erősen vitatható, hogy egy kellően PC és eufémisztikus kifejezést használjak. Rosszabb pillanataimban natúr hazaárulásnak nevezném, ahol előre kitervelt módon tették ki veszélynek a katonáinkat és szórták az amúgy sem sok pénzünket számolatlanul az iraki sivatag homokjába.

Afganisztánban most csapunk a lovak közé. Várhatóan hasonló végkifejlettel.