folyt.

 

T100 - kilókon és centiken múlott! :)

 

A bónusz-kör

 

4 percet töltök a ponton, csak míg iszom és pulzusom lecsillapodik. Melegem van. Lenne lehetőségem pólót cserélni, de még korainak érzem. Majd, ha visszaérek ide, az esti zárószakaszra jobb lesz. A pontszemélyzetnek megörülök, hamarosan találkozunk, mondják. Kisietek, a kútnál megmosakodom, kékvirág mamájával váltok pár szót, örül, annyira látszik, hogy élvezi és része a versenynek!

 

Egyedül indulok neki a lejtőnek és térek be a fakorona borította vadregényes patakvölgybe. Annyira örülök, hogy itt vagyok, szemem csak úgy lubickol a varázslatos tájban. Turista vagyok most megint hirtelen, csak közben kocogok és nem állok meg kicsit se. A nap nem süt, leveszem a sapkám, hagy száradjon! Pár perc múlva eltűnik minden gond és kósza szédülés, nagyon élvezem. Haladok, várom a pontot, szeretném elhagyni már az aszfaltot. Megint napos, nyitott a tér, a futás is nehezebb. A szerpentinút hajtűkanyarja előtt majdnem nem veszem észre a balra bebújó jelzést, ej be sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a vadregényes részt! Még a temető előtt befogok két sporttársat, egy pedig engem ér utol. De a szakaszhajrát nem adom. ;) A pont hamarabb jött, mint gondoltam, pinkódgabi minden figyelmeztetése ellenére csak egy pohár kólát iszom és egyből suhanok tovább. berzso mosolyog, csak mosolyog, de ezt megfejeteni 10 másodpercben nem fogom. Azért visszamosolygok. :) 60 percet terveztem, 67 lett. De nem baj, jól vagyok és ez a lényeg.

 

Bizakodva támadom a Kálváriát, él a szabály, nem állok meg, nem is kell. Vándorköszi lett most pedig a meglepetés ember. Egy extra, be nem jelentett pont. A két puszi izzadtan is jár! -Kövessem a sárga nyilakat-, mondja, ezzel nincs is baj. A bejáráson nem erre mentünk, így könnyebb a pálya. Jó nagyot kerültünk mi itt Fat-tel anno! Most pedig sokat gyalogolok. Sőt, a tisztás túlsó végén leülök egy padra és megeszek még egy rántott halat és Sport szeletet. Egy kiránduló pár sétál előttem katonafiúkkal, elolvassák a rajtszámomat, megadom a webcímet, kicsit kifaggatnak. -Már 64 km? Reggel indult? Nem is tűnik gyorsnak!- mondja a mama. Jót derülök magamon magamban, hát talán bizony elfáradtam. :))

 

Már csak becsületből is belekocogok, majd ismét gyalogolok. Az árnyékban megint sapka le, jó hosszan mászok, csak mászok. És ekkor minden kivilágosodott! Hogy miért kóválygok. A futás és a szokásosnál jóval hosszabb hajam miatt a sapka alatt szinte gőzben volt eddig a fejem! Leizzadtam és nem szellőzőtt úgy, mint rendesen. Ezen múlott a szédelgésem?? Ezen a plusz 5 centi hajon? -Jajj, de buta vagy, fiam! :)

 

Tesztelem az elméletem és tényleg. Már jobban vagyok, érzem. A Pap-rét előtt atom ér utol, jóérzéssel és tisztelettel állok neki félre. Furcsa gondolat jut az eszembe. A XXI. század két sportembere találkozik most az erdőben. Mindkettő Ironman, mindkettő Tuperman. Olyan lehet ez, mint amikor párszáz éve két küzdőharcos nagymester találkozott az erdőben??

 

-Majd még utolérsz-, mondja, én pedig, hogy -á, soha! :) Próbálom felvenni a tempóját és ritmust váltani, kicsit sikerül is. Sokat néz hátra, én pedig leginkább a cipőmre az erőlködéstől. A Pap-rétnél konstatálom, hogy hátrányom 55 perc. A világosban beérés igen necces.

 

De minden emelkedőnek egyszer vége van, jön a technikás lejtő, nekem enjoy. Lehetőség a korrigálásra. Perceken belül atom áll nekem félre, úgy indulok, mint zúgó vihar. Örömmel tölt el a pöpec bot- és bokakontrolom, igen, kell nekem ez a boldogságdózis, ez segít majd át az újabb nehézségeken.

 

Sapkában gurultam lefelé és a pontra be, a hátrányom 47 perc. Elég ramatyul nézek ki, kell 5-8 perc hogy chino életszínt lásson az arcomon. csanya hozza a táskámat, s míg zoknit cserélek, feltölti a kulacsom. Hála, hála, hála. Én pedig csak tömöm magam a sós olivával, a cukros ananászlével és előveszem a maradék ebédem: rizs rántott hallal. Az idő csak repül, sokan előznek meg itt ülve- 23 percet töltök a ponton megpihenve. Sooook!

 

Kettesben indulunk neki egy másik kedves IM sporttárssal, ez első lejtő után érzem én_friss_vagyok, most már megint benne van a delej a lábamban!! 24 kili és 1000m szint van hátra, hallottam, amint csanya a ponton másnak mondta, hogy kb. 4 óra. No way, gondolom, ezt innen már bírom! Tudom. ;)

 

bef.köv.