folyt.

 

T100 - kilókon és centiken múlott! :)

 

Az első 52

 

Sok barát köszönt a rajtban, a későbbi pontokra szánt cuccaimat előre leadom. Egy extra zacskót is saját kajámmal oláhtamáséknak, lelkére kötve, hogy bárhogy érvelek majd, a bennelevőket Dömösön meg kell ennem, gondoskodjon rólam!

 

Jó ott lenni a reggeli rajban, ez egy igazi sportközösség. Itt egy kézfogás, ott egy mosolygás, hátba lapogatás, élcelődés. Csak egy szomorúságom van, Lúdtalp  betegsége miatti bánatos arca. Ez a kép sajnos végigkísér. - A főszervező lép hirtelen elő és visszaszámlál: 3-2-1, dudaszó. Egycsapásra élővé válik bennem a verseny. Szedem a lábam, figyelem a pulzusomat. 65% fölé nem mehet tartósan az első órában! Valahogy le van már zárva a világ. 3 méteren belül van minden, kívüle semmi sem érdekes. A futás, a nap, a feladat elkezdődött. Nehéz lesz, koncentrálok.

 

Segítők állítják meg a forgalmat nekünk a főutak keresztezősésében, korán van még, látom, az autósok értetlenkednek. Figyelem az órámat, mindenki nagyon bekezdett. Nem rossz lemaradnom, tudom, mosolyogva nézem a szökevényeket: Ti sokan még az enyémek lesztek! :) Az első ellenőrzőpontot nem a hegytetőn, hanem még a völgyen érjük el, ezen meglepődöm. Ismerős sporttárs leép mellém és kérdez egyet, ez kibillent és egy kőre rosszul lépve már dőlök is, mint a baba, térdem kissé lesúrolva. A patak vizében kitisztítom, s megtámadom a hegyet. Előzni nem nagyon lehet, alt_, papamaci szívélyesen elengednek. Fentebb összeáll a mászósor. A hupli tetején már kocorászok, hamarosan légüres térbe érek, amit nagyon élvezek. Már nincs tömeg, alkalmi, vagy megbeszélt futópartik érnek utol és előzgetnek. Csak a lefeléken vagyok gyorsabb, a pulzusomat ott is a célzónámban tartom.

 

A következő ponton konstatálom, hogy 10 perc előnyöm van így is a feszesebb időtervemhez képest. Mi lesz ebből... és mi lesz a többiekből? Itt vagy nagyon sok remek idő kerekedik, vagy tömeghalál... Visszaveszek még ebből a tempóból is. Az Emlékfalnál látom megmaradt a 10 perc előnyöm. Rosszul terveztem? Nem lehet! :)

 

A térdeim bírják a mókát, nyugodtan megfuthatom a lefeléket. Sok cimbora mellett elsuhanok a szűk kilis lejtőn. Hiába a Lúdtalp-féle lejtőiskola verhetetlen. Nos, itt volt 85% felett is a pulzus, de ez kell a léleknek. ;)

 

Összeállunk spontán 4-en, úgy futkosunk ki Piliscsaba felé az erdőből, ez a tempófigyelés zavar, röpke pit-stop-ot eszközölök, ami kivesz a csapatból. Meglepetés szurkoló vár a faluszélen, Misi fotóz és segít, nyomja a kék kútnál a vizet. Már meleg van, bevizezem teljesen a fejem. Ekkor veszem észre, hogy már amúgy is tiszta izzadtság volt. Hiába, a héten a fodrászom kisgyermeke beteg, lehetelen volt levágatnom rendesen. Tudtam, ebből még bajom lehet...

 

Meglepődöm a következő ponton is, az állomásra vártam őket. Nem eszek, csak tolok még két pohár vizet. -ethka- segít a 10-es úton átkelésben, ez nagyon jól esett. A vasútnál ránézek az órámra, az előnyöm 14 perc a tervemhez. Tényleg rosszul terveztem, mert a frekim teljesen a zónában, ami egyáltalán nem feszes.  

 

Uncsi szakasz jön, ami nagyon adja magát a suhanásra, hosszan kicsit lejt, de nem dőlök be, nem futok 5:30-on belül és a frekikorlátot is tartom. Betolok egy fél gélt, ez a reggelim, hamarosan itt a klastrompusztai emelkedő. Kellemesen szórványos itt a mezőny. Piliscsév hamar lábam alatt el, az emelkedőn meg a botjaim jól jönnek. Itt ér utol Fat. Dumálunk, majd ő előre el. A klastrompusztai pontnál már 20 perc az előnyöm, a tervezett 2 helyett nagyvonalúan 3 percet töltök. Dícsérem -balázs-nak N. Petinek a versenyt, egyszerűen semmi gixert nem találok, mondom! És ez így is van! :))

 

A részidőm 5 perccel több, mint a korábbi feszes bejáráson, de most teljesen jól vagyok. Úgy érkeztem meg, ahogy kellett, semmi erőt nem vesztettem. De viszont most jön az egyetlen olyan szakasz, amit nem ismertem, nem jártam be! És tudom, ez most egy kegyetlen mászós részlet lesz. Meredeknek érzem, gyalog is kemény, húzom magam a botokon fel. Új szabályt teremtek. Olyat, ami az egész versenyre érvényes nekem. A megkezdett emelkedőn megállni semmi szín alatt nem lehet! Sok hegyen tartja meg ez még ma a lendületem.

 

A Z+ jelzésre hamarabb váltunk ki, valaki visszakiált lentről. Én megfordulok, érdekes, a környezetem nem. Ők beletesznek így némi extra távot, nem is értem... a kis telhetetlenek! :) Fejben megrogyaszt a hegy, a Pilis-nyereg után, felérve oda, ahol elválunk a Kinizsi röviden érintett útvonalától eldőlök a gyepen, 2 percet fekve pihenek. Ez rendesen odatett, szédülök. Gyors technikai szünet után a többiek után eredek, majd a műútig elpárolog a holtpont. Meglepetés, ismét Misi vár előre meg nem beszélt módon, kínál minden jóval, én egy gigakortyra behúzok egy fél üveg izolöttyöt. Fat ér megint utol az exra betéttávja ellenére, együtt indulunk fel Dobogókőre.

 

Hosszú nagyon az aszfalt, bár még kicsit szédülök, én megfutom. Alkalmi kis bojunk szakaszgyőzelmét elhozom. Előnyöm 8 percre apadt, azaz 12 percet buktam. A pontnál összesen 40 mp-et tartózkodom. Belül pedig már újra ragyogok!! Most jön az a szakasz, amit a Tisztelt Pályakijelölő Bizottság az én kis kedvenc Enjoy-körömből beemelt és elfogadott. Több tucatszor futottam már, ez most az én etapom. Így is terveztem: az egész versenyen 3 gyors futásom lesz, ez, majd a Prédi-Rigó között és végül az utolsó pont után. 45 percet terveztem le Dömösre a 7,5 kilire, 40:53 lett. 5-6 sporit érek be, talán őrültnek néznek, de ezt a lejtőt, a köveit majd mind ismerem. Csak ne lenne ilyen melegem, nagyon tikkadtan érek le. 12 perc az előnyöm, a kedves pontőrök körében a földre huppanok. Kell pár perc, hogy jobban legyek, itt az újabb holtpont, ezúttal frissítőponton. Összesen 10 percet maradok itt, nagyon sok, de rendesen megebédelek. Egy gél, egy szelet rántott hal rizzsel, banán és sok izoital. Desszertnek egy Sport szelet. Közben az egész pont zsizseg, van akkora élet, mint később a Rigóban! SK, oláhtamásék, Nyúl és Cipő pontja olyan, mint egy felpörgetett gyorsétterem.

 

Itt, míg ültem, sokan előznek meg. Nehéz újra megindulnom. Gyűjtöm az erőt a Prédire, melegem van és a holtpontról csak nem megy a kijövetel. Akibacsiékra gondolok, meg a Könyörtelen előrehaladás módszerére? Vagy ez talán larzen definíciója?? Alig érek ki Dömösről, mikor rámtör a hasmars. Hirtelen nehezedik a pálya, teljesen kiürülve ugorhatok neki az 500 méter szintnek. A szabályom betartom, felfelé nem állok meg. Csak egy sporttársat érek utol, s fent Zsotyeknél a padra rogyok. 3 perc kell, hogy rendbe jöjjek, 2 pohár friss vizet megiszok. Vajon miért vagyok ilyen kába? Ezen eredmény nélkül elgondolkodom.

 

Könnyű és ismert szakasz jön, az időt tovább nem pocsékolom. Az erdő árnyában, az ismerős lejtőn újra begyorsulok. A Varga-lósznál búcsúzom az Enjoy-körtől, frankón lejt, én pedig suhanok. Hipp-hopp, itt a betétszám, a kis 6-8 perces emelkedő, amit tudok, ebből is most megfutok. 43 perc alatt érek a Rigóhoz, 7 perccel a tervem mögött vagyok. Fat-tel még éppen találkozom. Nem értem, hogy mi a bajom...

 

folyt.köv.