T100 - kilókon és centiken múlott! :)

 

Előzmények

 

A telet sikerült kihúznom az őszről átmentett motiválatlanságommal és edzettlenségemmel. Januárban ugyan újrakezdtem az elipszis-trénerrel (20 óra), de hó végével egy újabb vállficam miatt a február már repült is a levesbe sportszakmailag, a gyarapodás látványosan és sebesen következett be, sajnos nem izomban. Hirtelen nyertem 6 kilót, ami a T100 rajtjáig 8-10 kg pluszt jelentett tavaly májushoz képest. Szórványosan gyűjtögettem a kiliket, de nem rendszeres mozgással, hanem időnként egy-egy megfutott tt-vel: HTMV 90, Teleki 50 és az első önteszt a MB volt. Elkönyveltem, hogy fejben nagyon egyben vagyok, nem üres ami monoton, ismerem a testem, pulzuskontrollal jól működök. Bár nem vagyok már gyors, de az erőm meglepően hamar kitűnt, előjött. Becsülettel végigmentem a MB-en, 70% feletti frekin az időm 95%-ban. Úgy, hogy maradt még kraft akár további 20 kilire is. Gyorsabb nem tudtam volna ugyan lenni megborulás nélkül, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy megtaláltam a teljesítős zónáimat a jelenlegi fizikai adottságaimhoz.

 

-melák- piszkált állandóan, hogy nehogy már ne induljak... A T50-et terveztem és tudtam, a szívem hasadna meg a Rigóban, a padra rögzítve. Tudtam, nem bírnám ki, hogy ott megmardjak és ne menjek tovább a többi Tuperman után! Ezért elkezdtem a bejárásokat, mégpedig a második féllel. Tudnom kell, hogy mi vár rám, ha 50-nél folytatom! Húsvétkor megcsináltuk a bónusz-kört Fat-tel. Az útkép hihetetlenül tetszett. A karakterisztikája azonben elrettentett. Ezt én nem tudom a versenyen megfutni, Lúdtalp, alow és csanya olyan pályát talált ki, ami csak az igazi versenyzőknek van. :(

 

Azért folytattam a bejárásokat. Valami belül hajtott. Május elsején összehoztuk az utolsó 24 kilis szakaszt. Gigantikus kavarással, sokat gyalogolva is olyan szakaszidő kerekedett ki, ami feljogosított egy reális <16h-s összteljesítésre. Hétfőn fizettem és neveztem. Egyből jöttek az sms-ek, hogy végre észhez tértem, meg hogy tudták ők jól, meg ilyenek...

 

Még két bejárás kellett, egy az első 32-re, ez csak 27 lett, de a lazázó Lúdtalp és kékvirág után futva bőven elég is volt nekem, a másik pedig az utolsó hegy rendesen kraftban megfutva. Hogy tudja a lábam, ott milyen lesz! Ez utóbbit Lúdtalppal követtük el, összekötötve azzal, hogy a túloldali kutyás házak ajtaira értesítőket ragasztgattunk a jövő heti versenyt a tulajdonosok számára előre jelezve. Akiket otthon találtunk, mind megköszönték és monták, hogy a szomszédoknak is majd szólnak. 15 perc alatt értünk fel futva a nyeregbe, s megtanultam, hogy erősen gyalogolva nekem <20 perc lesz ez a versenyen. Úgy is lett.  

 

Csütörtökön este még kirándultunk egyet Prédikálószékre, megugrasztva két vaddisznó csordát is; a mozgás hátunkon fejenként 16l ásványvízzel kifejezetten hasznos volt a lábizmomnak, éreztem. Lefelé futottunk a Rigóhoz, s hazaérve már le is módosítottam a szakasz időtervem 45 percre.

 

Már csak egy dolgom volt, a menetfelszerelést összerakni. A város Isost*r készlete kiürült, így puttonyomba csak tiszta vizet rakhattam. A héten intenzív vitamin, Ca és Mg és ásványianyag-feltöltést alkalmaztam, mit volt mit tenni, a hátizsákomba is beraktam a Mg-os, Ca-as és ásványi anyagos kapszulákat. Valamint idén először vettem mekis sült krumplit, hogy kunyerálhassak pár zacskó sót. Ez utóbbit végül egyáltalán nem használtam. Péntek este 11-re már végre minden bepakolva volt. Régen nem éreztem magam ennyire egyben, volt pályaismeretem, részletes időtervem, rutinom és fizikai önismeretem, valamint tudtam, hogy a formám megelőlegezi a biztos teljesítést. Tudtam, nekem idén ott a helyem! 

 

folyt.köv.