Folyt.
Kis Rigó 75 km
Az "ajándék" kicsomagolva :-)
Nem volt könnyű. Bizony Visegrádról az a 14-15 kili egy kulaccsal nem az a kánaán, ellenben igencsak megszottyasztyja az embert, mire visszaér a "bulipontra". Tisztességesen görcsölt is a gyomrom az ürességtől a pont felé közeledve, de a kritikus szintet még nem érte el, újratölthető maradt.
A kútnál ismét gyúrtam, kissé helyrepofoztam magam, ittam egy kis meleg colát a kocsinál (brrrrr) és csippantottam csanyánál. Hajrá!
Vagy fél percet kocogok, mire ránézek az órámra: 145 körüli pulzus. Ejnye-ejnye, ez nem jó jel, ha az ember fáradt, egy mégoly rövid (bő 3 perc) depo után is nehéz visszaállni az eredeti tempóra. Pedig ennek még nincs itt az ideje! Nana! Csak semmi lazsálás! Intem magam. Tessék elindulni! Kicsit ráteszek, és relatív könnyedén elérem a "szokásos" intenzitást. Jeszoké! ahogy -balazs- mondaná.
Számolgatok: 11:30-hoz 3 órám maradt. Ennyit is szántam rá előzetesen. Bejáráson 2:40-et mentünk rajta úgy, hogy minden dombot megsétáltunk. Sima ügy! Vagy mégsem?
Szentlászló 75-nél van, kb. mint Vértestolna a Kinizsin. Onnan szinte csak be kell gurulni, alig van benne extra... De ez nem a Kinizsi. "Bezzeg a Gerecse!" ;-) Jut eszembe JB jelmondata... de ez most itt a Pilis és a T100: az utolsó 25 kilin van 3 nagy mászás, összesen 1000 szinttel, és 2 kellemetlen ereszkedés. A combjaim fájnak a talpamon a vízhólyagok sajognak. Brrrr....
Na jó ne éljük bele magunkat annyira a kínba, nézzük a jó oldalát: van 3 kaptató, ahol szabad sétálni. Van két ereszkedés, ahol a többiek valszeg lassabbak lesznek. Fájtak már jobban a lábaim ennél? Fájtak. Nehezebb volt az UTMB 24 óra után? Nehezebb. Csupa jó hír: :-) Na akkor tessék igyekezni!
Lajosforrás kaptató előtt ismét gélezek, letolom rá a 1/2 lityi vizet, hiszen fenn úgyis tölthetek a forrásnál. A kaptató előtt megcsodálom larzen gondos szalagozását, alapos munkáján - mint zsotyekén is - érződik a teljesítménytúrás előélet. A susnyás is gyanúsan jól járható, talán ki is tisztította?
Lajosforrás után lassanként W. Ildit érem utol, akivel többnyire együtt haladunk Csikóváraljáig.
Szeretem a zöld keresztet, minden útkeresztezés mint egy kis hullámvasút dob az emberen. Jobbra- balra- dől, huppanók itt-ott. Tiszta vidámpark! :-) T Vicc ismét :-). Csak a talpam ne fájna...
Csikóváralja. larzenék pontja. Valami nagy tábla van az autó oldalán. Nem is értem, olyan kevés név van rajta... Egy, kettő... A 7. -et épp írják: az én nevemmel. Az állam is leesik, rá is kérdezek: 7. vagyok? Igen. válaszolja larzen. Ez jó, vagy nem jó? Kérdezi. Ez nagyon-nagyon jó - válaszolom. Juhéjj!
Ildi már sehol, lassan én is indulok. A sarkon feleségem vár a szokásos depóra. Jöhet Csobánka.
Nehezen indul a mászsás a piroson, érzem, hogy kelleni fog egy újabb gél, de előtte inni kéne. Hátranyúlok a kulacsért - nincs meg. A kocsinál maradt. Áhh! Ez gáz. Gél projekt storno. Hacsak nem megyek le az Oszoly szikláknál a kék kúthoz. Lemegyek. Próbálom nyomni, de olyan erős a rugója, én pedig annyira gyenge vagyok, hogy alig tudok nyomni belőle, épp csak fél korty jut, az is arcomra. Ez van. Oldd meg. Ok. Kevélyre lassabban kapaszkodok, majd Pilisborosjenőn frissítek - tervezek, ott lesz a feleségem a tisztáson.
Lassan jön a nyereg, hosszú ez a mászás, igaza van JB-nek, ez egy rohadék szakasz. A nyeregből futni kell, pedig az igen kellemetlen. A sziklás ösvény nyírja a fájós izmaimat, a talpamat. Lehet, hogy most jöttek a számlával? Nem! Mennie kell! Gyerünk!
Leérek a falu széléig. Ki vagyok tikkadva, kipurcantam. Két húzásra letolok egy poweradet, kicsit szusszanok, aztán indulok tovább. A 10-es útig szinte minden lépésre emlékszem, nem esett jól. Az agyam feltette a tuti kérdést: megéri? A válasz persze: nem, mindent nem ér meg, sétálj! A Köves-bércről azért persze kocogok, tudom, hogy itt hozhatok a mezőnyhöz képest. Az aszfalt tetejéhez érve meglátom JB-t és még egy sárcot (a belga) amint frissítenek, és továbbindulnak. Talán beérhetünk együtt gondolom. Aztán még optimistább leszek: hiszen menekülnek! ;-) És úgy értem őket utol, hogy nagyon rosszul mentem. Ez feldob, kezd viszketni a tenyerem.
Future kérdi jó-e a lábam. Jó. Csak mert nagyon csapod. Ja, mert fáj. :-) Akkor ok. Megegyeztünk.
szasza átkísér az úton. Aztán indulás. Tempomat 158, meglátjuk mire lesz elég. Eleinte alig közeledik a két spori, aztán lassan mégis. Bőven van hely előzni mikor elérem JB-t, de a ziccert be kell dobni! "Pálya." súgom neki... ;-) Gratulál, és bíztat, hogy menjek, fussak most én egy jó időt. Megyek is :-)
A téglagyárnál feleségemnél hagyom a kulacsom, most már szándékosan, bedobok, még egy marék szőlőcukit, aztán gyerünk. Együtt indulok a belgával, aztán elrettentésül kocogni kezdek felfelé a biciklis úton. Műxik! :-) Nem jön velem. Lőtávolon kívülre érve erős gyaloglásra váltok vissza. Ez már hazai pálya. Keményen visznek a lábaim, a narancsra kifújt kövek húznak felfelé. Gyalog is megvan a 155-160-as ritmus. Egy hosszabb egyenesben hátranézek. Sehol egy üldöző! Bakker 3. helyen állok a fiúk között! Királyság!!! Gyönyörű ez a hegy! :-) A nyereg felé igyekezve hallom a kutyák ugatását. Újabb spori előpttem! Nyalom a szám szélét, de ő végül (runner42 mint kisül a végén) már nem elérhető. A Hideg utcába érve 80% fölé is felmegy az intenzitást - a végére "beköltözött a delej a combjaimba"? Úgy tűnik igen, még a Községház utcán is felkocogok! Jobb kanyar, gyorsít, bal kanyar finis! Jessz! 11:26 csontra a legvégső időterv szerint.
Ezt nem hiszem el! Padlóról felkelni nem egyszerű, de onnan indulni.... hülyeség :-) de bejött. Kértem 100 killert a testemtől. Odaadta. Lesz egy kis idő míg visszaadom neki a hitelt. Megérdemli, hogy kíméljem egy kicsit. Szépen megdolgozott a mottóért: "Más ember leszel a végére". Jövőre találjunk valami finomabbat!
Még jó, hogy nem ez lett: " A végére anyád sem ismer Rád!"
Ahogy larzen írta jutalom volt ez a 100-as. A belerakott munka, hit, és a futás szeretetének jutalma. Egyedül nem lettem volna képes rá, magamba szívtam sokak erejét, bizalmát...
A számok kedvelőinek:
futott km egy évre vissza: 3200
januártól: 1250
versenyen: avg: 158 max: 175 (cél)
kcal: 9081
Külön köszönet feleségemnek, aki ért, és támogat.
