Folyt.

 

Kis Rigó féltáv. Vidám, nagy nyüzsi, csomó ismerős. szaszától megtudom, hogy 5:14-et futott az 50-en. Szuper, ahogy kell! Viszonzásul elismerően megjegyzi, hogy erős az én 5:45-öm is. Igen, erősebb mint most illett volna - kockáztatattam.

 

Meglátjuk mennyi lesz az ára - ezt már papámnak mondom - és hogy mikor kell elkezdeni törleszteni - ezt pedig már magamnak. Gyúrok, s közben a fejem már a második felén jár. Szerencsére Nagy Peti résen van, és a csippantást követően utánam hozza a kulacsomat - huhh. Kínos lett volna az ajándékhurok nélküle.

Próbálom magamban összevetni az állapotomat a Mogyorósbányai feelinggel, de nem nagyon sikerül. Ez jó, mert nem egyértelműen sokkal rosszabb. Ami viszont egyértelmű, hogy most nem a Gerecse következik... Mindegy meg kell oldani - gondolom - és indulok a hurokra. Futtában még gratulálok Future-nek, aztán irány az Apátkúti-völgy.

 

Tartok ettől a szakasztól, ez olyan sötét oldalasan vicces. Tolni kell, papíron könnyű, pedig dehogy. Izomzatilag egy kemény monoton terhelés. Pont annyira lejt, hogy üssön, és pont annyira nem lejt, hogy még erőt kelljen beleadni az előrehaladáshoz. Ismét belövöm a tempomatot 80% alá 158-ra és megyek. Próbálkozom egy sporszelettel, de alig bírok vele. Mostmár értem, hogy olipapa miért nem kultiválja: határon egyszerűen emészthetetlen. Na mindegy, valahogy letuszkolom, ha már lenn van, csak ott marad :-) Egy székesfehérvári sporival menetelünk végig a vadregényes völgyben, az óra pörög, a kilik kevésbé. Az aszfalt meg tutira gumiból van és pinkód gabiék nyújtják és nyújtják Visegrádon. :-) A pulzusom fel- felugrik 160 fölé, ami jól is esik, de leszorítom, a tavalyi hibát megismételni, azaz elfutni a közepét tán nem kéne. JB jut eszembe: egy megrogyást ki lehet dolgozni (ez már megvolt a rajttól), viszont a másodikból ezen a pályán nem lehet felállni - meggyőzően hangzik, úgyhogy: moderato. Lassan mégis elérem a pontot, ahol pinkód gabival együtt forró szavakkal dícsérjük az útvonaltervezőt... :-)

 

A Nagy Villám-ra nagy tisztelettel poroszkálok fel, s menet közben ismét gyúrok. Szembejövő turisták meg is kérdezik a kenegetésről, hogy "Használ is?" "Hinni kell benne!" válaszolok. Betolok még Mg-ot és Calciumot is, és lassan felérek. Fenn lemosom a kezeimet arcomat, szinte belefagyok a kútba, aztán kocogok tovább. Nem megy jól, de végülis 60 felett mit várjak emelkedőben. Az aszfalton hirtelen valami azt súgja: kukkancs hátra! Jéé, innen pont fölénk tornyosul a Fellegvár! Kellett volna ide egy nyíl az aszfaltra, hogy "Nézz hátra!". Na majd jövőre...

 

Fenn papám vár egy csepp colával, aztán újra bevetem magam, na jó bekocogok az erdőbe... Szeretem szakasz következik, szeretem, de hosszú. Változatos, futós, gyorsan telik rajta az idő. A lejtők azért már nem esnek jól, vízhólyagos a jobb lábam, és a combizmaim is fájdogálnak, de még tűrhető. Tudom tartani az intenzitást a zónában, ez megnyugtat. Ezzel lehet haladni. Próbálok számolgatni. A Fellegvár felé kissé késve érkeztem, pedig de jó lenne 75-höz is még az itiner szerint érni! Onnan már a feleségem fog segíteni... Igyekszem. A teljes hurkon talán két-három embert fogok meg, fogalmam sincs, hol állok a mezőnyben, de talán 15 körül lehetek. Az jó, most jó. Persze mást szerettem volna, de ma ilyen lapot osztottak, ezt kell megjátszani... Gél, víz, Ca Mg gyúrás ismétlődik időnként, sőt, ajándék! :-) több mint 7 óra után még pisilni is tudok. Már épp kezdtem aggódni a vesém miatt, de ezek szerint rendben van. Gyűröm a métereket, hallom a forgalmat és a kutyákat. Itt a falu. Jessz. Percre az itinernél vagyok a Kis Rigónál...

 

Folyt. köv.