Érdekes és tanulságos kimutatás. Szvsz kell pár év, hogy az ember kiismerje magát az 5-10 óra feletti versenyeken mind frissítés, mind erőbeosztás szempontjából. A tapasztalat gyűjtés természetes velejárói a nagy megborulások :) Ez szerintem egyébként így jól is van, abból is bőven lehet tanulni, meddig bír az ember bizonyos terhelést.
Minden terep, minden verseny kicsit más, lehet játszadozni, finomítani. Én pl. gyakran támaszkodom az előző évek tanulságaira, gyakran elolvasom az aktuális megmozdulás előtt az előző évi beszámolókat (általában a hasonszőrű földi halandókét, illetve a sajátom, ha volt) hol hibáztak/tam, hol lehetne gyorsulni, mivel volt tökölődés, ilyesmi. Aztán persze az egész jól felépített tervet könnyen áthúzhatja egy elcseszett frissítés, egy vártnál korábban jelentkező görcs, vagy egy lélekromboló eltévedés.
Szóval a végeredmény egy sok változós egyenletből épül, kevés állandó formulával :)