T100 öviden: nagyon élveztem. Hosszabban:

negyed 7-kor felkaptam Ágit (Melák) és Zolit  Moszkván. Odaértünk idõben, pakolászás, beszélgetés ezzel-azzal és máris indulás. Két óra alatt Piliscsabára értünk, ami meglepett. Ági ekkor még nem volt a topon, de rendesen tekert velünk. Javasoltam, hogy lassítsunk, de mondták, hogy fussunk, amíg bírunk és nem érezzük megterhelõnek. Klastrompusztán jól belakmároztunk sós kenyeret, gyümölcsöt, megint sós kenyér, stb. Jól éreztem magam itt, jól feltöltõdtem. Innen irány Dobogókõ. Az emelkedõk rövidebbnek és lazábbnak tûntek, mint bejáráskor. Itt már észleltük, hogy Zoli aznap nem a legjobb formáját nyújtja, az emelkedõkön igencsak a piros mezõben járkált. Dobogókõtõl Dömösig lefelé elég jól ment, a nagyon meredek szakaszokon nem futottunk gyorsan. Dömösön megint fantasztikus ellátás (egyébként egész végig, minden ponton, amiket nem említettem, ott is), SK masszászt is adott a rászorulóknak, így Áginak is. Itt túl sok időt is töltöttünk, mert  egy ismerős, akit rég láttam, éppen itt szállt ki a versenyből. A pontról elindultunk Dömösön át, hogy a legnehezebb szakaszt legyûrjük. Természetesen itt sikerült taknyolnom egy nagyot, a járdán. Ekkor olyan állapotban voltam, mintha 1 km-t sem tettünk volna meg, pedig 41-42 km már mögöttünk. Élveztem, lubickoltam a látnivalókban és, számunkra, nagyon jó idõnél jártunk. Prédikálószékre felmenet nem volt egyszerû, de lenyomtuk. Ági itt már a délutáni formáját hozta, nyílsebesen tört felfelé. Én néha lassítottam, hogy Zolit még látótávolságon belül tudjam, ha segíteni kell neki. Fent pici frisítés, majd irány Pilisszentlászló. Ági elõre, én maradtam Zolival. Aztán a villanykerítés végétõl Zoli modta, hogy menjek, onnan már betalál. Kisrigóban leves, jó hangulat, itt is rengeteg ideig maradtunk. Zoli  befejezte, mert a rövidebb távra nevezett. Ágival tovább Visegrádra, rögtön szembetalálkoztunk az élmezõnnyel. Érdekes élmény volt. Visegrádig nagyrészt futás, közben beszélgettem egy külföldi pasival (a listán láttam, hogy később feladta). Visegrádtól a számunkra leginkább nem kedves szakasz következett. Itt Ágit megint elõre engedtem, a futható szakaszokat továbbra is rendesen teljesítettük. Ezen a részen, számunkra is furcsa módon, legalább 4 embert megelõztünk. Piliszszentlászló újra: 75 km. 6 óránk volt a szintidõig. Én még futkostam volna, de most Ági nem akarta, ezért battyogtunk. Lajos-forrás után azon a rövid emelkedõn vettem észre, hogy elvesztettem a dugókámat. Ági itt megint magára talált, szaladgált elõre, de engem már nem érdekelt az idõ, egyszerûen élvezni akartam az egészet. 84 km-nél Csikóváralja, összefutottam egy futótársnővel (R. Eszter). Együtt indultunk a pontról és együtt maradtunk a végéig. Beszélgetés, kellemesen telt a hátralévő 16 km. Néha megkérdeztük a másikat, hogy akar-e futni a jobb idõ miatt, de nem. Még a végén is lett volna lehetõség a 17 órán belüli idõre, de egyáltalán nem dobott fel ez a tudat. Így az utolsó kb. 100 métert futottuk csak, hogy a kanyarnál a célegyenesbe már úgy érkezzünk. Itt várt a legnagyobb meglepetés: egyik futótárs megtalálta a dugókámat, leadta a ponton és õk behozták. Amikor Csanya nyújtotta a célban, azt hittem, hogy tréfál.

Összefoglalva: nagyon jól sikerült, a frissítõkön mindig tudtam enni, szilárdat is (a sós vajas kenyér volt a kedvencem). Nem éreztem igazán nagy holtpontot, csak fáradtságot. Elõzõ évihez képest ég és föld volt, pedig ez nehezebb pálya. Ha nem alibizem el a végét, és nem a kényelemre törekszem, a 16 órán belüli idõ is reális lett volna.

A rendezőknek, segítőknek pontőröknek én is nagyon köszönöm a versenyt. Fantasztikus volt az ellátás.

A versenynel kapcsolatban lenne egy ötletem. Mi lenne, ha jövőre egy 75 km-es távot is betennétek. Aki nem akar, kis hurkot Pilisszentlászlótól Visegrádig, az rögtön visszafuthatna.

Jövőre szeretnék átállni a túloldalra, hogy futhassanak a mostani rendezők.