Szóval ott hagytam abba pénteken, hogy a sarkamról hiányzik a bőr, és lázam van, másnap pedig 100 killer vár rám, nem is akármilyen elvárásokkal - kúl. Oldd meg!

Hét elején még igen nyugodt voltam. A legtöbb géppuskalábú idén nem nevezett, úgyhogy a top 10 a minimum, a top 5 meglehet, azon belül meg...minden ajándék.

Új pálya, új útvonal... Nyami! Vártam. Egészen péntekig.

Pénteken fordult a világ. Reggel még reménykedtem egy hangyapisilőnyit, de ahogy közeledett az este, rázott a hideg, újra lázas lettem, és még a hasmenés is elkapott, a fogaim vacogásával együtt a léc is komolyan rázkódni kezdett...

Tegyünk úgy mintha indulnék, mondtam, és összepakoltam, leragasztottam a sarkam. Éjjel 2x pizsamacsere, lázcsillapítók... Hajnal 5 ébresztő.
Feleségem: indulsz? Én: nem hiszem.
Lázat mértem: 36,5. Ok. (Reggel ugye nem szokott lenni...) Pulzus: +10. Végülis elmegy. Polar fitt test: 64 helyett 60. Hümm hümm, bár még a hízelgő: "Elite" minősítéssel. Hát jó. Piliscsabáig elmegyek, meglátjuk.
Nem voltam boldog, de elképzeltem, ahogy telik a nap és én meg sem próbálva elindulni otthon várom a híreket. Vajon egy Spártai Hős jobban van nálam 140-nél mint most én? Nem. Továbbmenne a maradék 100-ra? Igen! Na csináljuk! Ahogy kékvirág mondaná: "most válik el a sz@r a májtól"

Klébi: még mindig masszív hasmenés. Nem az kis "drukkos", nem. Komolyabb fajta. A rajtot éppen nem késtem le. Tűz!

Megy ez! Vagy mégse? Kúszik fel a pulzus, a többiek úsznak meg előlem. LT alá engedem el a pulzust, aztán belátom, ez ma nem az én napom, visszakapcsolok. A pulzus nem nyugszik. Jön a Remete-hegy. Mászok. Mit mászok, vánszorgok. Jönnek a nyakamra a többiek, kerülgetnek, miközben eszembe jut a Prédikálószék emelkedője... Ha odáig egyáltalán eljutok az kivégez, az holt zicher. Dől rólam az izzadtság, semmi kakaó a virgácsokban, hátranézek, tömött sor mögöttem. Fenn azért kocogásra váltok, így kicsit elnyúlik a mezőny is mögöttem. Előttem sehol senki szinte, pedig, vagy 25-en elmentek. Síkon legalább haladok. Nem úgy ahogy kéne, de haladok. Nézem a pulzust. 160 alá nem akar menni, a legkisebb emelkedésre ugrik fel. 3500 szintet így nem lehet kibekkelni - morfondírozok, aztán el is hessegetem a gondolatot. Klastromig el kéne menni, ott -balazs- a pont. Nehogy már Ő ne lássa, ahogy az árokban fekszem... Egy kavarásuknak hála, újra találkozom akibacsival, csermanekkel, Jakus Bélával. Többen csodálkoznak, hogy mit keresek itt. Mondom, hogy mi újság, de azért szólok, hogy ez ám a 11:30-as időterv tempója... :-)
Ui. az itinert, amit 11:30-ra írtam, tartottam - csak 15-tel magasabb pulzuszónában mint terveztem - valami vitt előre.

Piliscsaba határában Oli üzemeltetett extra minipontot, amit nem sokan vettek igénybe, de nekem a két pohár kóla ott eszméletlenül jól jött...
Közben elég nagy bolyba keveredek (László Szilvi stb), de csak rövid időre, mire Piliscsévre érek, újra leszakadok.
Itt megkapom Andi üzenetét a kézfogós befutóról, ami jól esik - nyilván Ő sem hitte el - de az nem számít, a bizalmat jelezte...
Magamban féltávig érzek erőt. Ez meg is nyugtat. Csak fel kell sétálni két hegyet (Dobogókő, Prédi) a többi gurulás. Az 50 is szép szám. Ma jó lesz az is - "hűtöm" magam.

Közeledik a főrendező pontja. Csév után visszanézek a Getére - mégis a Kinizsin kellett volna indulni? :-)
Klastrom. Látom -balazs- arcán, hogy nem jól nézek ki. És úgy is érzem. "Még nem kezdődik." mondja csendben - és nem is tudja ez mekkora tartalékot ad. Így van, van még idő! Most már annyira kész vagyok, hogy be kell induljon a rendszer! De csak nem indul a dög. Újra csak kínlódok felfelé a Pilis-nyereg felé. A nyereg előtt beváltok egy kis ultrás kocogásba időnként. Megyeget. Ez jó. Így legaláb tartom a többiek gyalogos tempóját. Még procalibert is kezdem befogni, pedig szépen távolodott már. Dobogókő előtt az aszfalton kattannak először korrekt áttétetelbe a fogaskerekek. Tempomat:158-160. Morzsolom a métereket. A pontot megint a 11:30-as itiner szerint csípem el, ez jó. Nem olcsó, de jó.

Stratégiai szakasz jön: Dömösre úgy kell leírni, mintha mi sem történt volna eddig a lábakban - muhaha. És persze a CH, folyadék szint a maxon legyen a mászás (Prédi) előtt - különben a hegy kivégez. Tempomat: 158, két gél, folyadék ami belefér. Dömös felé elkerülöm H. Zolit, C. Ágit, akibacsit, Csermaneket. Kezdek egész jól lenni - végülis jobb későn mint soha. Papám és olipapa szurkolnak itt. "manbo tavaly felállt Courmayeur-ban és behozta magát 8.-nak az UTMB-n" - mondom nekik. Ma én is olyan sportember szeretnék lenni. Nekivágok. Felfelé mindössze arra figyelek, hogy ismét egyek valamit, illetve a pulzust tartsam 155-160 között. Nagyjából sikerül, még így is utolérek két futót. Többen szurkolnak, gratulálnak. Tényleg tiszta UTMB!

zsotyek nyugodt eleganciával vár odafenn, J. Bélával együtt indulunk a Kis Rigóhoz. Utolérjük sculot, aki végül kicsit elszalad, és 5:45 körül érünk féltávhoz (csontra a tervezett), ahol megint -balazs- köszönt: (ezúttal igen kaján vigyorral:-) "jön az ajándék hurok" :-) Látja már, hogy jobban vagyok, olvasom ki a szeméből, kezd hinni bennem, hogy beérek.

Folyt. köv.