T100

 

Egy sikeres és két feladott T100 után idén egyenlítést terveztem. A felkészülésem részben nem sikerült (február március jelentős része kiamardt, összesen 800 km jött össze), részben viszont nagyon is (szinte kizárólag terep 20-40 km közöttm egész pálya bejárva). A rajt előtt erősnek éreztem magam, tán mint még soha. Volt időtervem 12 órára is és 13 órára is, de titkon az elsőben bíztam. Mivel az előző két alkalommal simán felültem a buszra, amikor végem lett, életemben először kísérőm is volt - gondoltam beégni mégiscsak kevésbé leszek hajlandó így.

 

A verseny jól indult. Ákibácsi mellett feszítethettem klastromig. Aggódtam is, hogy túl gyors lesz ez nekem, de hihetetlenül jólesően pörögtek a lábaim. Elvicceskedtük az első harmadot szépen rendben. Piliscsabán toltam a fejecskémbe gyümit, klastromon kólát, meg perecet, és már fenn is voltunk Dobogókőn. Itt nézett rám először nagyon csúnya szemekkel a kísérőm (az előzetes instrukcióimnak megfelelően), ugyanis 20 perc előnyöm volt a 12 órás tervemhez képest is. (3:30 alatt értem fel). A helyismeret sokat segített, élmény volt lezakatolni Dömösre. Gyors pólócsere, aszalt gyümölcs és neki is indultam a Prédikálószéknek, ami kivégzett annak rendje-módja szerint.

 

Nem ment a felfelé gyaloglás, pedig mindig azzal áltatom magam, hogy abban jó vagyok. Kínszenvedés volt, meg is kellett állnom. A frissítőnél csak egy pohárkával ittam, és próbáltam tovább kocogni komótosan. Azt hittem komoly holtpontom volt, amit egész jól átvészeltem. Szentlászlóra már fittebben érkeztem, de a gyomrom már nem volt jó. Izmok, izületek szinte újak voltak, de nem kívántam semmit, és bármit ettem, attól rosszabb lett, úgyhogy csak egy teácskát vállaltam, majd tovagördültem pihenés nélkül az "ajándék" hurokra. Előzetesen azt gondoltam, hogy ez lesz a vízválasztó, és hát be is jött. Visegrádra Czibók Ági húzott maga mögött (köszönöm utólag is), s ettől jól is esett ez a szakasz, de a kék elágazáshoz már teljesen kifacsarva értem oda. Pihegtem, ittam, magamhoz vettem egy szendvicset, de nem bírtam belekezdeni. A fellegvárra menet 3-4-szer meg kellett állnom, olyan volt mint a durva másnapos émelygés. Hideg is volt, fújt a szél, fáztam, kilátástalannak tűnt minden - egy huncut kis mozdulat választott el attól, hogy ne hívjam a kocsit. Helyette inkább leültem, gondoltam pihenek egy kicsit, hátha történik valami. 5-6 ember ment el ezalatt (László Szilvi és pár fiú), betuszkoltam egy gélt, ittam és reménykedtem). 5 perc múlva elindultam gyalog a parkoló felé, a gyaloglás ment, reméltem, hogy visszajutok Szentlászlóra, ahol feladhatom a versenyt. Futni nem tudtam, vagy egy órát gyalogoltam (5-6 km-t tehettem meg). Aztán ahogy lejteni kezdett az út, úgy kezdtem egyre többet kocogni. 52 km-hez 5:59 alatt értem oda, 75-nél 9:20-kor jártam. 23 km 3:20 perc alatt! Szétestem. Toltam egy levest, sajnálkoztam a gyomromon, de a feladási szándékom elsuhant. Bejött a trükk, nem mertem kollégák-ismerősök előtt kiszállni, meg hát jól is voltam, csak a gyomrom nem.

 

Első hosszabb frissítőpontos pauza után (kb. 15-20 perc) megcéloztam Lajosforrást. Rettegtem, hogy mi lesz az emelkedőn, utólag teljes joggal. A nagy mászás előtti kis szusszanásnyi részen meg is kellett állnom 2-3 percre, amikor is megint lehagyott 3-4 ember. Sikerült egy ütemben felmennem, és kocognom is a forrás után. A forrásra helyrejött a gyomrom is, kiderült az ég, kezdtem egész vidám lenni. Kis csapat is összeverődött, húztuk-vontuk egymást.

 

Az utolsó 20 km már újra rendben ment. Felfelé nem futottam, síkon és lejtön igen. Csikóváraljától már tényleg hazahúzott a lelkesedés. Végül világosban, jókedvűen értünk célba. Pont elég lett a végére.

 

Ha tanulságokat kellene összegeznem a végére:

• A bejárás, a terepismeret hatalmas előny. Tudtam, hogy mikor mire számíthatok, az elkavarások minimálisra sikeredtek.
• A bejárás - ha nem okosan csinálják - keveset ér szimuláció szempontjából. Kétszer voltam a túra előtt Prédikálószéken, de mind a kétszer ott kezdtem. Egész más volt 40 km után felmenni...
• A kajálás nem gyakorlása csúnyán visszaütött. 40-50 km-es edzés alatt nem jött ki, hogy mi működik és mi nem. Illetve ami edzésen működött az nem jött be...
• A gyors frissítéssel nagyon sok idő nyerhető.

Összességében azért nagyon boldog vagyok, és egy kicsit büszke is. Életemben először sikerült feltámadnom. Eddig mindig feladtam, de most sikerült kibekkelnem a mélypontot. Ez nagyon jó érzés. Nem gondoltam, hogy erre képes vagyok.

 

Remélem lesz jövőre is verseny, mert akkor végre eldönthetem a gyors kezdés-belassulás vs lassú kezdés-kitartás örök dilemmát.

 

Nagyon-nagyon szépen köszönök mindent a szervezőknek. Egy pillanatra sem szenvedtem hiányt semmiben, külön élmény volt, hogy ismerős arcok, kezek, nickek istápolgattak. Tökéletes szervezés volt.

 

Ui: Másnak nincs olyan problémája hosszú verseny után, hogy a szájpadlása hátsó része fáj, ha szilárd kaját eszik? Nekem mindegyik teljesített százas utáni másnapon előjön és két-három napig tart. Arra gondoltam, hogy a sok lihegéstől van - de ezt még én sem hiszem el...

 

Cs.