Köszönet a T100 szervezőknek, segítőknek és gratuláció minden T100 és T50 teljesítőnek!

Én idén a T50-et tűztem ki célul, főleg a Mátra 115 közelségére való tekintettel. Óriási élmény és feeling volt végre egy igazi futóversenyen szerepelni a sok teljesítménytúra után... A rajt után a mezőny úgy elindult, mintha mindenki az 50-esen lett volna, így én is próbáltam magam a középmezőnyben tartani ami Klastrompusztáig minden probléma nélkül ment, aztán a magamhoz képest erős tempó miatt közel sem ment úgy a felfelé mint ahogy szokott, de erőltettem (183-as pulzusig). :)
Közben a S- jelzésen több versenytárs is túl hamar akart a Z+-re kanyarodni, így visszakiabáltam őket, hogy majd a Pilis-nyeregnél. :) Dobogókőre érkezve úgy gondoltam, majd jól lezuhanok Dömösre, de a combjaim valahogy nem akarták ezt, csak a vadkerítés után tudtam azt a tempót futni amit akartam.
Dömösön olyan éhség jött rám, hogy egy lovat megettem volna :) sajnos mint később kiderült túl sokat ettem-ittam a bőséges kínálatból... A célként kitűzött 6:45-ös teljesítés itt még reálisnak látszott, hiszen még csak 5 óránál tartottam. Az aszfalton tök jól ment a futás, sőt a Ph elejét is jól toltam...aztán ugyanaz jött mint procaliber-nek: szédülés, hányinger, haspuffadás gyökkettő sebesség...
A botjaimat max. kihasználva felküzdöttem magam a Prédi-ig, itt Zsotyek mellett a padon próbáltam magamhoz térni egy kis víz segítségével (bár ezt sem kívántam).
Kb. 10-12 perc elteltével sem lettem számottevően jobban, így az indulás mellet döntöttem, s pár száz méter gyaloglás után, már valami kocogásféle is ment, sőt a befutó dózerút előtti lejtőtől egyre gyorsultam és a rosszullétem is jelentősen csökkent s Csanya jóleső biztatása mellett 7:22-vel száguldottam be a célba.
Ismét sok tapasztalattal gazdagodtam, hogy mit és hogyan kell másképp csinálnom a jövőben.
Számomra az útvonal eltéveszthetetlen volt, gyönyörű és kemény!
Jövőre megpályázom a T100-at! ;)