Ööö, egy kis beszámoló a T50 mezőnyének a végéről.

Életem első terepfutása, ráadásul két hete egy makacs nátha miatt nem igazán tudtam már készülni. Reggel sikerült jól rábeszélni magam, hogy alszok még egy fél óra-órát, így kissé izgultam, tuti odaérek-e a rajtba. A rajtban összefutok pár ismerőssel, aztán nemsokára indulunk is.

A remete barlangig egész jól együtt tudok futni a mezőny végével, de utána az emelkedők megfognak. Nem baj, az is volt a terv, hogy fölfelé nem futkosok sokat. (Itt meg is határozom magamnak, hogy a nem sok=semmi.) A Nagy-Szénásról majdnem a rossz piroson jövök le, de aztán utolér valaki a T100-ról, aki felhomályosít. Piliscsabáig egy darabig együtt megyünk, majd az erdőből kiérve elkocogok, de Piliscsév előtt lehagy (és még csak nem is fut :-( ) Itt a homokon megborulok kicsit, még a teljesítést is veszélyben érzem (legalább is 9 órán belül), de a Klastrompusztai ponton az ellátás (főleg a barack) csodát tesz. Innentől egész a célig Csabával és Gáborral kerülgetjük egymást a T50 résztvevői közül, meg még valakivel, aki a T100-on jön. Dobogókőig tartalékolom az erőm, félek az emelkedőtől, így egész frissen érek fel (utólag itt túl óvatos voltam). Innen Dömösig kényelmesen fut(ogat)ok, ahol azt hiszem, egész jól állok idővel. Aztán tudatosul bennem, hogy nem is 50, hanem 51,8 a táv, és mindjárt nem is olyan bőséges a hátralévő idő. A Vadállókövek kemény, de jól esik. Prédikálószéktől először Csaba húz el tőlünk, azzal a felkiáltással, hogy necces lesz, majd utána én is. Pilisszentlászlóig kényelmes kocogással érek be (8:46).

Legközelebb kell egy könnyebb és kisebb zsák, jóval kevesebb kaja (teljesen feleslegesen volt nálam két tábla csoki, mogyoró, kesudió, 3 banán, meg biztos ami biztos alapon 2 szendvics, ezekből a szendvicseket vasárnap megreggeliztem, a többi még mindig megvan), és kissé kevesebb innivaló (~2 literrel indultam, amiből ~1 literhez nem nyúltam). Illetve kissé bátrabban és keményebben is lehet nyomni, mert a végén túl pihentnek éreztem magam.

Köszönöm a szervezőknek a remek útvonalat és szervezést, a pontőröknek a kedvességet és a felséges ellátást, akikkel együtt mentem, azoknak meg a társaságot!

Ja, vasárnap Kispesten a Wekerle-futáson találkoztam Elm-mel (akit persze én nem ismertem meg, pedig ő több futót látott, mint ahány pontőrt én :-D ), aki szintén a gyerekeit futtatta. (És ahol én is futottam 4,5km-t, ahol szégyenszemre úgy leagyabugyált egy rakás általános iskolás, hogy csak na!)