2008 T100.
Elöljáróban köszönöm a versenyt a szervezőknek, és a segítőknek.

Munkafeladat kipipálva, megvan a 3. pólóm!

Az idei T100-am nagyon hasonlít a tavalyihoz. Idén 330 km futás és 310 km túrafutás van a lábaimban. Ezzel elégedett lennék, ha a futás eloszlása egyenletes lenne. /Januárra 230 km jut./ A túrafutások viszont „csemegék” Híd túl messze 90, Dögölj meg, LeFaGySz, Mátrabérc.
A rajtba menet az autóban már megy az agymosás. Végig az a két szám szól a magnóról, amit csak a félmaratoni futásaim után szoktam hallgatni. Utoljára február 03-án hallgattam ezeket, így hatásos a lelki ráhangolódás. Ez a misztéria jót tesz, ma oda kell tenni magam.

Taktika.
Dobogókőig óvatosan, Dömösig még inkább óvatosan, Prédire húzósan. Vízválasztó a Kisrigó-Visegrád szakasz. Ha itt úgy tudok futni, hogy nem amortizálom le teljesen a lábaimat, és tartom a papír alapján számolt időtervet, akkor meg lesz 17 órán belül. Ha nem, akkor … erre nem is gondoltam.

A verseny.
Nagyszénásig tartom a taktikát, mégis hozok az időterven. Piliscsabáig nem nyerek újabb perceket, és csak 2-3 ember jön mögöttem. Eddig jó, ezt kell folytatni. Több ismerőssel megyek együtt rövidebb-hosszabb szakaszokon, Tarpatak, cs70, Vajonmerre. Pcsabán pár méter eltévedés, ezalatt drakulady porzik el. Dobogókőig újabb pár percet hozok, amit Dömösig elvesztek. Prédire felfele többen is megelőznek, pedig nem lazsálok. Zsotyek szól, hogy nézzem meg a kilátást, de nem akarom. Nem a fél perc kiesés, az elv számít. Nem nézelődni jöttem…, bejáráson 20 percig csodáltam a tájat. Kisrigóba terv –20 perccel érkeztem. Itt hosszabb 7 perc depó a bónuszleves miatt is, /de jól esett/ és irány a „mérvadó”-nak hitt szakasz. Se nem jó, se nem rossznak éreztem, mégis 14 percet vesztettem. 1 perc hátrány a 17 órához. Itt hosszú 2 perc depó, mert elviszem a maradék őszibarackbefőtt levet. Fellegvár fele erős tempót megyek, érzem nem szívódik fel a folyadék, lötyögtetem a hasamban. A tempót nem veszem visszább. A fellegvári parkolóban feltöltöm vízzel a tömény isomat. Az utolsó pavilonnál veszek egy 3 gombócos fagyit, ez újabb 2 perc veszteség, de megérte. Menet közben habzsolom. Ez kellett az energiapótláshoz, a lassabb tempó a folyadékfelszívódáshoz, ((a késés miatt a lelkemnek)), és a taktika áttervezéséhez. /Erős tempóban nem tudok gondolkodni./ A romló tendencia miatt ugorhat a 17 óra, 2 eltévedéssel a teljesítés is.
További taktika. Ami nem megy azt ne erőltessem, ami megy azt könyörtelenül végrehajtsam.
Kisrigóig az eddigi kb. 50% helyett 95-98 %-ban kiválasztom, hogy hova lépek. pár cm az eltérés, de megkeresem az ideális felfekvést a talpaimnak. Felveszek egy erős, 3-3,5 óráig tartható tempót, /az ember mindig többet kibír, mint gondolná/ és a legfontosabb: „a világot beszűkítem” a következő 8-10 lépésre. Kisrigóhoz 4 perccel a tervezett előtt érkezek. Ez a szakasz nagyon sokat kivett belőlem, esélyes lehet egy megborulás. A 18 órába akkor is beleférek, a teljesítés nincs veszélyben. Én a <17 órát akarom! Lajos forrás után a dózeren ismétlődik a tavalyi év. /Koldusszállás utáni emelkedő/ Hála a túrabotoknak nem frissítő ponton, hanem menet közben hagyok le embereket. A csikóvári th. után kapcsolok lámpát. A Kevélytől feleslegesen tartottam. Nem haladta meg a meredekségi küszöböt. A Köves bércre nem marad teám, a tömény Vitalade erős, vizet öntök utána. Legalább nem fölösleges a rajt óta cipelt 1,75 dl víz. A csúcshegyi nyereghez menet nem tartalékolok, felérni sima ügy. (Egy hegyet bármikor?) A célba 16:22-vel érkezek.
Átveszem az újabb ereklyét, megvan a 3. T100-as pólóm.
Köszönet a rendezőknek, a segítőgárdának. (Pl. Pilisborosjenőn 3* kérdeztem, meg mennyi van hátra, mindannyiszor készségesen válaszoltak.)
Igaz, nekem a T100 nem enjoy volt, de nem is arra számítottam. Azt meghagyom a Börzsöny éjszakainak, vagy a Mátrabércnek. Ezt egyfajta megmérettetésnek veszem. Örülök, hogy a túrabotok segítségével sikerült szintidőn belül célba érni. Ilyenkor egy darabig elhiszem magamról, hogy futó vagyok.

Tanulságok.
A túrabotok nélkül képtelen lennék ilyen teljesítésre. Érdekes volt az azonos erősségű társakkal való összehasonlítás. Síkon, lejtőn, meredek emelkedőn gyorsabbak voltak. A gyenge vagy közepes emelkedőn én voltam gyorsabb. Megvan, hogy mekkora terhelést tudok beletenni a botokkal. A láb és a kéz együttes terhelésével enyhe emelkedőn vagyok a leghatékonyabb. Tartom a mondást, a túrabot csodát tesz.

Súlycsökkenés, folyadékpótlás.
A lecsupaszított – ruha nélküli – adatokkal számolva a testsúlycsökkenésem 8,0% volt. /6,6-6,7 kg/ A terhelés miatt max. 3-4 dl folyadékkal tudott volna többet feldolgozni a szervezetem, a többi csak lötyögött volna bennem. Mivel nem sikerül elégendő mennyiségű folyadékkal pótolni az elvesztett ásványi anyagokat, ezért a bevitt folyadék töménységét növelem. Az 1:9 hígítású vitalade italt átlagban kb. 1:2 arányban fogyasztom, azaz 4,5 szeres töménységben. (néha előfordul, hogy hígítatlanul iszom) Állítólag az előírt arányban a legjobb a felszívódás, de nekem nem jött be. Legközelebb az eredeti töménységű itallal együtt kipróbálom az oldatlan bevitelt. (sók)

Még egyszer mindenkinek köszönöm, hogy megrendeztétek a T100-at.