Sziasztok!

Lauramarcell!

Érdekes dolgok ezek.Én is próbáltam tisztázni a dolgaimat.Valamelyest sikerült is,mert ugye mindig vannak olyan egyének akik hibátlannak vallják magukat.Amikor tünetmentesen bekerültem a kórházba /egy kis köhögéssel/na akkor volt időm elgondolkodni.A férjem,és a gyerekeimen kívül senki nem volt rám kíváncsi,csak később amikor szükségük volt rám.Hát átgondoltam mindent:mi az ami fontos,mi az ami nem.Közben a szövettanon is átestem.El kezdtem kicsit kényeztetni magam.Mondhatom azt is,hogy kivirultam.Meglepődést okoztam a környezetemnek,hiszen egy darab kötésen kívül nem láttak semmit a betegségemből.A reakciókat biztosan el tudod képzelni!Most jobban érzem magam.Lelkileg sokkal erősebb lettem,és ez a legfontosabb!Ennyi a lényeg!CSAK POZITÍVAN!Szép napot!
Apropó!Nem baj,hogy személyeskedsz,hiszen ha valaki a lelki gondjairól beszél,tehertől szabadul meg!