Montrail Bükk (egy alföldi futó szemével)!

 

   A tavalyi pozitív élményeim alapján az idei versenynaptáramba már jó előre bejegyeztem ezt a versenyt. Egyrészt kedvencem a bükk, szeretem ezt a tájat, másrészt a verseny szervezésével már múlt évben is teljesen meg voltam elégedve.

 

   Öten (illetve hatan) vágtunk neki a versenynek, a két lány és Gréti kutya a 35 km.-nek, mi fiúk, a 60 km.-nek. A rajtban már láttam, hogy a mezőny nem túl népes, de annál "krémesebb".

 

   Pontban 09:00-kor, Csabi eligazítása után elindult a mezőny. Az első km.-t Ildi és Farkas társaságában tettem meg. Az első gondolatom az volt, hogy Ildit kisérve végig jó időt érhetek el, hiszen tavaly legalább 20 perccel jobbat ment mint én. Rövid beszélgetés után aztán valahogy úgy éreztem, hogy mennem kell és a műútról letérve már egyedül kezdtem meg a kaptatást. Meglepően jól ment az emelkedőn futás (ez talán köszönhető az idén letekert 3800 km.-nek) és folyamatos előzésekbe kezdtem. Hamarosan egy hármas vonatot üldöztem, akik a lejtőkön mindig elhúztak (én a lejtőt nem erőltettem, még éltek bennem a Muzsláról való leereszkedés nyomai). Az első ellenörző pontnál értem be Őket és örömmel láttam, hogy egyikük Zoli barátom. Innen együtt kezdtük meg az emelkedést a Nagy-Som hegy felé.

 

   A gerincre felérve már csak ketten maradtunk Zolival. Együtt nyomtuk végig Bükkszentkereszt - Lillafüred - Jávorkút - Sugaró - Rejteken keresztül. Gyönyörű helyeken mentünk, az útvonal nagyon élvezetes és jól futható volt. A vesszős-völgyi patakmederben nagyon élveztem a mászást, fel sem tünt a durva szintemelkedés.

Az útvonal kijelölése tökéletes volt, az itinert elő sem kellett venni és ez magabiztossá tett bennünket. Túlságosan is!

 

   A csúnya-völgyi beugrót ugyanis benéztük, a völybe való ereszkedés helyett elkezdtünk a makadám úton darálni felfelé és csak kb. egy kilóméter múlva jöttünk rá, hogy nem jó helyen járunk. Mire visszaértünk már többen elhaladtak előttünk és Zoli barátomat mentálisan nagyon megütötte a dolog. Izgalmas terep csúnya-völgy, nem egy kitaposott útvonal. A Hór-völgybe leérve éreztem meg először, hogy meleg is van, ezért intenzív ivásba kezdtem. A Sügér-völgy kaptatóján szólt Zoli, hogy Ő ezt most nem futja meg, így innen egyedül maradtam.

 

   Dorongós - Lófőtisztás - Kőlyuk-galya után jó tempóban ereszkedtem le Kisgyőr felé. Közben több sporttársat megelőztem. A lófőtisztáson kapott zsíroskenyér nagyon jól esett. A kisgyőri EP után éreztem azt, hogy a lejtő sok energiát vett ki belőlem, ezért mivel csak 2 dl. vizem maradt egy fél gélt benyomtam. Az utolsó EP-hez hárman érkeztünk egyszerre. Jókor jött az újabb frissítés, a kulacsomat még megtöltöttem vízzel és elkezdtem a darálást lefelé. Ernő barátomat itt előztem meg (Lófőtisztástól követtem a hátát), majd Tapolca alatt egy újabb sporttársat előztem meg. 15:02-kor megérkeztem az iskolába.

 

   Összegezve: 06:02-es idővel 7.-ik lettem, kavarás nélkül talán 05:50 meglett volna és talán egy hellyel előrébb végezhettem volna, de az edzésnaplómba egy 60 km.-es távot írtam (így már nem is bánkódom az időveszteség miatt).

   Szép időben, gyönyörű környezetben és tökéletes szervezésben volt részünk. Gratulálok minden teljesítőnek, külön Carlosnak a győzelemhez és Manbónak a szervezéshez. Találkozzunk jövőre is!

 

Ui.: sok sikert a T50 és T100-on indulóknak