Tatárfalva (Szamostatárfalva), kisközség, 57 házzal és 364 magyar lakossal, kik főként ref. vallásuak. Határa 790 k. hold. Nevét már 1458-ban mai alakjában írják. Ősi birtokosa és a XIV. században egyedüli ura a Tatár család volt. 1406-ban Eőry Ambrus és Bálint is kapnak benne részt Tatárfalvi Tatár Ambrus és fia, János mellett. Még ebben a században a Pátyodi, Csomafalvi, Kispiricsei, Csathó és Mikolay család lesz az ura és a Tatár család megszünik szerepelni. A Zsarolyániak 1505-ben, a Szőlősiek 1519-ben és Vatay Gáspár 1571-ben szerzik meg. 1640-ben Göde Judit és Torday János kapnak benne részt és 1754-ben Csomaközy Zsigmond, Krisztina és Zsuzsánna. A század végén urai az ilosvai Ilosvay, marosdécsei Décsey, csebi Pogány, nagykereki Menszáros és a giczei Diószeghy családok. A XIX. század közepéig még a szentmiklósi és óvári Pongrácz, a tyukodi Gyene és a lázári Nagy család. Most nagyobb birtokosa nincsen. A községben református templom van, a mely Rómer Flóris szerint a XIV. századból való. Henszlmann azt mondja róla, hogy; „nevezetes azért, mert Magyarországon az egyetlen ismert példány, a melyben kétszínű tégla felváltott rakásával a külső falakban színes rakás idéztetett elő. A tégla vörös és fekete. A polichrom hatás főlép az ablakívekben tünik fel.” A község utolsó postája és távírója Csenger, vasúti állomása Jánk.
Lázári, magyar kisközség a szatmári járásban, 187 házzal és 1305 lakossal, a kik között 445 gör. kath., 436 ref., 386 róm. kath., 38 izr. vallású. Határa 3364 k. hold. 1332-ben már Lazar, Lazaar-nak írják a nevét. Az Árpádkor elején már szereplő község, a tatárjáráskor elpusztult és Lázár nevű ura telepítette újra; a XIV. század elején már egyháza volt s ura a Lázári család, a melynek egyik tagjától Jánostól Németi városa 1341-ben el akarta pörölni két ekényi földjét. Ez oklevélben az ugocsai út, az Ér vize és Kuczer falu vannak említve határjelekként. E család után a rokon Csarnavoday család örökölte, de mellette 1449-ben Szepessy Péter és István kapnak részt; 1459-ben a Csaholyiak is szerepelnek, kik zálogba.adják részüket a Parlagiaknak; 1432-ben Nádasdi Ongor János és Drágfi Miklós kapják a helység felét; 1493-ban beiktatják itt a Szepessi családot is. Ugyanebben az évben Csarnavoday Egyed a maga részét Matucsinay Miklósnak 400 arany forintért elzálogosítja. Benne a Csarnavoday család kihalt s leányaival Thárkányi László, Derencsényi Péter, Árthándi Tamás és Vetéssy Márton kapták meg a birtokot. 1526-ban a Derencsényiek nótáztatván, Anarcsy Péter kapta meg e birtokot, de 1553-ban Derencsényi István veje, magyarbényei Radák György is birtokosa. Rajtuk kívül Lázári ura volt 1527-ben Szatmárnémeti városa, a melynek János király adományozta; 1593-ban Felsőpulyai Bük Farkas, 1602-ben Göncruszkai Kornis Gáspár és fiai, kik az egész birtokot megkapták. 1640 körül a Debreczeni, Matolcsy, Dengelegi családok és a jezsuiták s ebben az évben kapnak részt benne Torday János és Anarcsy Györgyné. 1651-ben Csalay László, s a nagykállói Kállay lányok, 1652-ben vásárosnaményi és nagylónyai Lónyay Zsigmond, 1687-ben nagykárolyi báró Károlyi László. 1696-ban a szatmári várhoz tartozott. A XVIII. században az vásárosnaményi Eötvös, lázári Nagy, királydaróczi Daróczy, szerdahelyi Szerdahelyi és a tasnádszántói Becsky családok. 1800-tól 1850-ig, az Eötvös család kihaltával, lázári Nagy Károly, lázári Nagy Elek, lázári Nagy Pál, lázári Nagy András, és királydaróczi Daróczy Zsigmond voltak az urai. Most (1908-ban) Nagy Bélának s Lengyel Endrének és Alajosnak van itt nagyobb birtokuk és egy-egy derék lakóházuk. Nagy Béla régi kúriájában több régibb és újabb, nagybecsű eredeti festmény látható. A határhoz tartoznak a Daróczy, Horváth, Ifju, Kanizsai, Lengyel, Luby, Nagy és Téglaszin tanyák. A ref. egyház temploma a XIX. század elején, a róm. katholikusoké 1840-ben épült. Körjegyzőség, vasúti állomás, posta és távíró helyben van.
Borovszky Samu: Szatmár vármegye és Szatmárnémeti. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1908 (Cd változat Arcanum adatbázis Kft. Budapest, 2002).
