Kedves Anikó!

Most olvasom csak a kérdésed, nagyon sok munkám volt mostanában, nem néztem az oldalt.

Én erre a megfigyelésre rácáfolnék. Az én férjem világ életében soha nem volt kapkodó, rohanó, perpétum mobile típus. Amióta ismerem, egy nyugodt, csendes ember. Eldolgozgatott otthon, ha szükséges volt valamit megszerelni, javítani, de nem volt az a nyughatatlan, állandóan tevékenykedő, alkotó fajta. Most órákig  üldögél a számítógépnél, sőt ő autodidakta módon tanulta meg minden csínját-bínját, tehát van türelme a könyveket bújni, megtanulni, kipróbálni, gyakorolgatni az egész számítógépezést. Elég csendben el van ezekkel a kéz és láb használattal kapcsolatos mozgási problémákkal is.

Ami nagyon zavarja a nyelés, és az ezzel kapcsolatos napi harc a reggeli és este gyógyszerek bevétele. Na ezzel már elveszti a türelmét, itt bizony minden napos szenvedések vannak.

Kitartást, és jobbulást kívánok Nektek!

Üdvözlettel, Mátrainé Kati