"Ázsiában úgy tartják, hogy Jézus 14 évig volt Indiában (innét a buddhizmus és a kereszténység hasonlósága) és ő volt az újonnan alapított Mahajána-buddhizmus Bodhiszatva-ideáljának legkorábbi megnyilvánulása (17.,). A buddhizmus tudós brit kutatója, Edward Conze szintén úgy tudja, hogy a kereszténység forrása az indiai buddhizmus (18.,).

Vizsgáljuk meg a kérdést mélyebben egy meglepő archeológiai lelet kapcsán, melyet 1945 decemberében egy Muhammad Ali nevű arab paraszt véletlenül talált. A felső-egyiptomi Nag Hammadiban ásás közben szerszáma megkoppant egy nagy égetett agyagedényen, amiben - arany helyett - 13 vaskos, bőrbe kötött papiruszkönyv és egy csomó teleírt papiruszlap volt. Csalódottságában néhány szöveget eldobott, párat elveszített, a maradékot pedig a kemence melletti szalmacsomóra hajította. Ebből az anyja később bizony tűzre is gyújtott néhánnyal.(18.,xiii).

Muhammad Ali nem vigasztalódott azzal, hogy az aranynál fontosabb dolgot talált, pedig véletlen felfedezésével a kereszténység eredeti, azóta feledésbe merült formájára bukkant. Az általa talált iratok ugyanis tele voltak Jézus olyan megnyilvánulásairól és cselekedeteiről szóló írásokkal, amelyek teljesen különböznek az Új Testamentumban vagy a keresztény hagyomány egyéb ismert kiadványaiban találhatóktól. Az ortodox zsidók és keresztények szerint szakadék választja el az emberiséget teremtőjétől: Isten teljességgel valami egészen más. Azonban azok a gnosztikusok, akik a Muhammad Ali által Nag Hammadiban talált szövegeket írták, óriási mértékben ellentmondanak ennek. Szerintük: az önismeret Isten ismerete, mivel önmagunk és az isteni azonos. Ezen szövegek “élő Jézusa” illúzióról és megvilágosodásról beszél, és nem bűnről és bűnbánatról, ahogy az Újtestamentum Jézusa. Ahelyett, hogy azért jönne, hogy a bűntől mentsen meg bennünket, inkább egy olyan lelki vezetőként jön, aki a szellemi megértéshez segít. Azonban ha a tanítvány eléri a megvilágosodást, Jézus szellemi mester szerepe véget ér: a kettő egyenlővé - sőt ugyanazzá - válik. Vajon ez a tanításforma - a mennyei és emberi azonossága, az illúzió és megvilágosodás kérdése, a vallásalapító, aki nem mint Úr szerepel mindenekelőtt, hanem inkább mint szellemi kalauz - nem tűnik inkább keletinek, mint nyugatinak? Néhány tudós sugalmazása szerint, amennyiben a neveket megváltoztatnák, az “élő Buddha” kifejezés megközelítőleg annak felelne meg, mint a “Tamás Evangélium”-ában szereplő “élő Jézus”. Lehetséges lenne, hogy a hindu vagy buddhista hagyomány hatással volt a gnoszticizmus kialakulására (18.,xx-xxi)? A brit Conze, a buddhizmus ismert kutatója, Londonban kiadott “Buddhism and Gnosis”c. munkájában azt állítja, hogy: igen. Hippolytus, a Rómában élő (c. AD 225), görögül beszélő ortodox keresztény ismerte a hindu bráhminok hagyományait, és azokat az eretnekségnek nevezett gnosztikus tanok forrásai közé sorolja (19., I. 24.)."