MB beszámoló:
Mivel először indultam nem volt időtervem, ránézésre a 7 órát vállaltam, és 7 óra 29 perc lett, viszont ígéretemhez híven nem estem tőle kétségbe. Most már azt is elmondhatom, hogy amikor 7 órát vállaltam 6. 30-ra gondoltam, ez is azt bizonyítja, hogy gondolatszabadságban élünk.
Idei fő versenyemnek az Olympus Marathont tervezem ahol az első 20km-en kell leküzdeni mind a 3000m szintet, ezért úgy gondoltam: Kékesig pont 20km, igaz csak 1500 szint, de azt séta nélkül futom, fönt stoppert leállítom, azután eljutok a célig. Ez az ötletem Oroszlánvár előtt bukott el, pedig én kitartó voltam, még akkor is futottam, amikor gyalogosan előztek.
2.24 Kékestető
Innen továbbindulva első bokaficam, ami egyfelől igen fájdalmas, másfelől pedig a bátorság (vakmerőség?) és ezzel egyenes arányban a sebesség csökkenéséhez vezet a lejtős szakaszokon. Itt be kellett iktatnom egy kis ficamregeneráló sétát amit igyekeztem hasznosan eltölteni, tehát megettem két magammal hozott sonkás-sajtos szendvicsemet.
Mivel kisérő nélkül indultam, kicsit többet vártam a frissítő pontoktól. Verseny alatt nem iszom csapvizet, cukrot pedig egyáltalán nem fogyasztok csak a természetben előforduló formájában, így ki is zártam szinte az összes lehetőséget. Arra számítottam lesz valami olcsó ásványvíz, esetleg valami gyümölcs, de hát azt hiszem erre mondják, hogy egyéni szoc. probléma.
Kékestől Mátrakeresztesig a túrázók kerülgetésével töltöttem az időt, a futók közül pedig ugyanazt a 4-5 embert láttam végig. A lejtőkön mindig elhúztak, emelkedőkön igyekeztem felzárkózni. A mátrakeresztesi frissítőasztalon megint nem találtam kedvemre valót, ezért bementem venni egy ásványvizet (1/2 liter) amit meg is ittam mindjárt. Iszonyatos koncentráció közepette végre megértettem, hogy melyik a bal kezem és merről kell a hidat kerülni a továbbinduláshoz, köszönet a türelmes útbaigazítóknak. (5.14 Mátrakeresztes)
Hát a Muzslára fölfele az egy élmény volt. Mivel egész úton mindenkitől azt hallottam, hogy „na majd a Muzsla” tulajdonképpen azt kaptam amit vártam. Eléggé belassultam még a gyaloglásban is, úgyhogy sorra húztak el mellettem a többiek. Futni már csak a vízszinteseken próbáltam, de abból nem volt sok. Egyedül a sikítozó fiataloknak sikerült egy kis mosolyt csalniuk az arcomra.(6.15 Muzsla)
A Muzsláról szépen lesétáltam 1 és ¼ óra alatt egy jót beszélgetve közben (köszönöm a jó társaságot), ami cseppet sem tűnik hősiesnek, viszont pont elég volt aznapra. Séta közben még sikerült harmadszorra kificamítanom a bokámat, így a célbaérkezés utáni harmadik órára sikerült elérni a maximális másfélszeres bokaméretet.(egyébként nem ez a rekordom)
Mindent összefoglalva: jó idő, szép verseny, jó társaság, nagyon nagyon nehéz logisztika (ezúton is köszönöm K1rk-nak és anyukájának, hogy visszavittek a rajtba)
Gratulálok minden célbaérkezőnek és mégegyszer külön Ispinek!