Mátrabérc’09
Kicsit késői szezonkezdéssel, de viszonylag magasabb heti kilométerszámmal ébredtem szombat hajnalban. A terv az előző évekhez hasonlóan a nagy áttörés, 5-el kezdődő célidő volt.
A rajtot követően gyorsan összefújta a „bandát” a szél, és rá kellett döbbenem, ezektől sose szabadulok. Csabika és Kovács Laci mögé sorakozva toltuk az iramot felfelé, bízva, hogy egyszer csak Lacival leszakadunk és ketten nyomjuk a tempót. Az első órában többször idegesen pillantottam az órámra, mivel az emelkedőkön tartósa 170 felett tartózkodott a pulzusom, amiből tudtam, hogy nagy behalás lesz. Oroszlánvár tette be a kaput és a kezdődő savasodás végre meghozta az eszemet, elengedtem őket. A tetőt 1.05 alatt fogtam meg, Kékest 2.10-en belül terveztem. Habár a pulzus 165 közelébe süllyedt, Csabikáék csak nem akartak távolodni. Több gyönyörű panorámájú szakaszon áthaladva döbbentem rá, hogy ez idáig sose volt lehetőségem és erőm a tájra figyelni. Madárhangok helyett zihálást halottam, a Mátraalja helyett pedig az előttem futó vádliját csodálhattam. Kékest 2.00 alatt fogtam meg, jócskán a tervezett időn belül, azonban energetikailag nem éreztem magamat a toppon. Hála a sós levesnek és egy szelet csokinak a következő lejtősebb szakaszon kilazultak a lábaim. A nagyobb előrelátásokon újra és újra elővillantak Csabikáék, ami újfent megerősített, hogy annyira mégse haladok lassan. Galyáig egy órát terveztem, amit percre pontosan sikerült teljesítenem. A kilátóhoz felmenet viszont rohamos jeleit éreztem az eléhezésnek, de hála Rezsőnek és a villám tempóban utánam hozott banánnak, sikerült megelőzni a katasztrófát. Ágasvárat 4.00 lőttem be, amit a lejtős, gyors szakaszok alapján elérhetőnek tartottam. Ezen a szakaszon kellett rádöbbenem, hogy nem lehet elégszer teljesíteni egy túrát, mert ahol elágazás volt, az utolért Muzslásoknak mindenütt sikerült összezavarniuk, így szinte percenként kapkodtam elő az itinert. A sok megállás következtében újra és újra feltűnt egy kék pólós alak mögöttem, és az egyik hosszabb rálátáson kiderült, hogy egy női alak dönget mögöttem. Fújtatva a szikláknál benyomtam minden ehetőt, és pánikszerűen elkezdtem nyomni. Meg is lett az eredménye, mert 3.58-ra megfogtam végre a tetőt. Ereszkedés közben osztottam, szoroztam és rádöbbentem, hogy biza ez a meccs már az enyém. 4.20-at mutatott a stopperem kijelzője, mire Mátrakeresztes értem. Gyors frissítést követően Rezső tudatta, hogy Laci csak 2-3 percnyire van előttem, Csabika meg 10-re. Habár kicsit már tántorogtam, ez akkora önbizalmat adott, hogy egészen a Nyikom-nyeregig vitt a lendület. Ott viszont azt kellett látnom, hogy Laci is hasonló tempóba mehetett, mivel 2-300 m messze a dózer tetején járt. Innen kombinált futás-gyaloglás (inkább gyaloglás) vette kezdetét. A dózer tetejéről visszatekintve két futó alak tűnt fel. Az egyikben Gergőt azonosítottam, fel is ugrott a pulzusom vagy 10-el. Kétségbeesve kapaszkodtam a csúcsra, miközben egyfolytában hátra tekintgettem. A csúcson (5.05) persze nem volt senki, így bélyegzés nélkül haladtam tovább és egyfolytában azon agyaltam, nem volt e az itinerbe írva, hogy zsírkréta vagy bármi más lesz, és talán meg kellene néznem. Végül az egyik kanyarban beleszáguldottam a pontőrökbe és velük együtt Laciba. Gyors bélyegzést követően mindent bele tempót diktáltunk lefelé. Magabiztosan, néha már-már visszafogva haladtam mögötte, és vártam a pillanatot, amikor ízekre szedhetem. A Diós patak előtti sziklás részen robbantottam, és a patakig pár tíz métert össze is szedtem.
Persze idáig szinte tökéletesen versenyeztem, akkor tegyünk már bele egy kis csavart. A pataknál lehajoltam, és gyorsan arcot mostam, viszont a felállás már nem nagyon ment. Laci egyből utol is ért, majd az emelkedő tetején el is tűnt. Felcsúsztam a dózerre, magam se tudom hogyan, és csak ácsorogtam, próbáltam nem körpályán mozogni. Benyomtam az utolsó korty italt és kicsit kótyagosan nekiiramodtam. Persze ekkor már majd 150 méter hátránnyal elkeseredett hajrá kezdtem, de Laci se fékezett egy métert sem.
A suliba 5.40-re estem be, egy perccel lemaradva Laci mögött. Kissé sajnáltam, hogy az 5-ös nem hármassal folytatódik, de így is jóval az álomidőn belül sikerült végeznem.
