Sziasztok!

Gratula minden célbaérőnek!

Az idei felkészülésem alapján -ideális körülményekre számítva- 5:18-as  tervvel vágtam neki a Mátrabércnek. A körülmények ideálisak voltak, az állapotomban volt némi kívánnivaló, de a végeredményt tekintve sikerült megoldani a problémákat.

Viszonylag lazán kezdtem, próbáltam tartalékolni a puskaport a táv rázósabb második felére. Kékes, Csór-hegy terv szerint jött egymás után.

Az első meglepetés Galya környékén tört rám, combgörcsök alakjában. Nem lettem tőlük vidámabb... Bár a részidő megfelelő volt (2:50), tudtam, hogy innen még sok munka és küzdés vár. Ágasvárról lejövetelkor olyan állapotban voltam már, hogy nem mertem az órámra nézni. Keresztesen megtettem, s a 3:54 azt sugallta, még lehet belőle valami, de akkor halálzónás akció lesz fölfelé és lefelé egyaránt.

Ezt sikerült is megélnem, a Nyikom-nyeregtől végig szédelegve értem a Múzslára. A 4:47-től nem lettem vidámabb, mert tudtam, hogy ebben a kilúgozott állapotban még közelebb kell kerülnöm a határaimhoz, hogy valami jobb időt produkáljak. Nemcsak a határaimhoz, de a földhöz is közelebb kerültem: először egy átlagos botlás után, majd egy "végigszántom a bozótot és landolok, ahogyan tudok" megmozdulással (csak a célban vettem észre, hogy a pólóm úgy néz ki, mint a henteslegyény háromnapos köténye...). Végül elértem a Diós-patakot, s a mászás után éreztem, hogy most már tényleg egy hajszálra vagyok a sikertől/kudarctól. Kipréseltem az utolsó tartalékokat is, és 5:22-kor koppant a fejem a célban az asztalon.

Külön kiemelve köszönöm kísérőm, Svarci áldozatos és minden részletre kitrjedő segítségét, valamint családomnak és a sok-sok embernek, akik a megfelelő hátteret biztosították a felkészüléshez.