MB 2009

 

Hét órás menetidőre tartottam magamat jónak és eltökélt volt a szándékom, hogy

saját tempóban és csak is a saját tempómban megyek. Néha nagy a kisértés, hogy belefussak valami őrülstégbe a Larzen-Akibaci módszerrel de tudtam, hogy ezen a túrán ez a halállal lenne egyenlő. Aki ismer, tudja, hogy legjobb versenyszámomnak még a nevében is benne van, hogy síkfutás. Ezen a túrán pedig az egyetlen sík szakasz Galyán van a szálloda előtt.

 

Nem pazarolom a szót: jól ment. Holtpont nélkül, egy apró eltévedéssel teljesítettem a tervet. Ettem amikor kellett, visszavettem amikor kellett és toltam amikor kellett. A Szurdokpüspökibe való leereszkedést kivéve egyszer sem mozogtam a "határon." Nem alkalmazkodtam senkihez, nem szégelltem másokat elengedni és nem voltam szívbajos az előzéseknél sem.

 

A Múzslán láttam esélyét egy hét órán belüli teljesítésnek, úgyhogy meghajtottam az ereszkedést. Ez történetesen a gyengém úgyhogy végig halálfélelmem volt. De 6:56-ra behúztam a beleimet. Jó volt.

 

A túrán végig olyan emlékeim voltak, hogy 7:04 volt az eddigi egyéni csúcsom. Hát egy nagy túrót. 7:39. 43 perces javítás az már nem rossz.

 

De most egy darabig megint nem megyek Mátrabércre. Nagy túra és óriási a vonzereje. De az, hogy két rövidebb távot is ráengednek a mezőnyre nekem fárasztó.