Nem mondom, hogy nem számítottam jobbra, de összességében mégis nagyon elégedett vagyok. Apró örömök. El tudtam indulni, nem volt eléhezés, nem volt borulás, nem akadt ki a derekam. Volt viszont gyönyörű erdő, tökéletes futóidő, szokatlanul sok biztatás a gyalogosoktól, futóktól!

Az eleje a szokásos horrorral indult, mert az első fél óra, bemelegedésig a vádligörcs határán... Gyakorlatilag minden ismerős vadul elhúzott, így nem volt kivel menni. Aztán (mint kiderült) sancival kerülgettük egymást egy ideig, sőt procaliber háta is látótávolságon belül maradt. Próbáltam nem csak a futásra figyelni, csodáltam a bükkösöket, nyíló virágokat, sőt még vaddisznókat is láttam az ösvény mentén, kővé meredten csodálkozni. Az időmet nem néztem, de éreztem, hogy nem lesz sokkal jobb Kékesig, mint tavaly. Ez nem töltött el nagy örömmel, viszont elkeserített... Aztán pecsételéskor 10p előnyt regisztrálhattam. Háááát az akkori körülményeket figyelembe véve...
Innen viszont engedtem, a lefelék nagyon mentek, bár a derekam miatt pont ezektől tartottam. Galyán aztán beértem procalibert, bár pár perc múlva már a nyakamban lihegett. A keskeny ösvény megint tele volt túrázókkal de ennek ellenére sokkal jobban tudtam haladni mint tavaly, ráadásul volt már helyismeretem. A teázást kihagyva Vörös-kő gyorsan jött. Ágasvárig végig futottam, semmi borulásra utaló jel nem volt. Lefelé rombolás és végig Mkeresztesig futás. Tavaly ez már nehezen ment sétával tarkítva. A Muzsla nem volt leányálom, de bele-bele futogattam. A pontnál értem be Koppányt, aki tavaly (még ismeretlenül) előttem ért be 2p-el. Innen együtt vágtunk neki a Koncsúroknak, de ez most sem ízlett igazán. Reméltem, hogy idén nem lesz több a 2p... Az idei Diós-patak átkelés egy korzó volt a tavalyihoz képest. No, innen már csak határozott belső noszogatás hatására voltam képes futni, de végig ment.
7:20 és Koppánytól megint 2p (jövőre mehetne 6:57-et!).
Teljes KO. Ha Szasza nem hozza be az autóból az életmentő italom, eldőlök, mint egy zsák. Külön köszönet érte!!! 1/2ó kellett mire észhez tértem.

A célban a kajasátor nagyon hálás volt!

A Mátra 115, ennek kicsivel több, mint a duplája... Nem lesz leányálom, az biztos.