JB**-vel és kékvirággal egész héten frocliztuk egymást, hogy ki, hogyan keni oda a másikat, és úgy tűnt mind a 3-an elég harapósak vagyunk egy jó időhöz. JB** 6:30-at, én 6:33-at éreztem ideális esetben elérhetőnek. Ő erősebb első 20-asra, én erősebb második felére alapoztam a közel 20 perces javítási tervemet.

Rajt!
Kb. 1 kili múlva JB** már 100 m előnyre tett szert, pedig én is igyekeztem. Próbáltam nem nagyon leszakadni, de ehhez többször LT zónában kellett tartózkodnom. Eleinte úgy gondoltam nem baj, rövid "jumpok" vannak, legalább bemelegszem. 20 perc után viszont inkább azt éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége... JB**-ről így lemondtam, sőt a mögöttem közlekedők egy részét is felengedtem magamra, illetve jópárat el is engedtem. A masszív kezdéstől éreztem, ahogy a lábaimból kifut az erő, szédülök, és a gyomrom sem dolgozik igazán.

Tudtam, hogy nem fogok kiszállni, mégis olyan jó volt eljátszani a gondolattal, hogy Kékesen beülök a kocsiba és frissítem a többieket... Aztán nyomtam, bár kissé lájtosabban.

Sikerült visszavenni az intenzitást 80-85 % közé, ami ugyan nem kevés, de már nem olyan halálos. 1:17-tel értem fel Oroszlánvárra, s lent a lajtos kocsitól felnézve mintha még láttam volna JB**-t eltűnni a csúcson. 4 perccel voltam fenn hamarabb mint terveztem. Az jó, akkor lehet lassítani - rám fér. Innen óvatosabbra kapcsoltam, de még így is kemény volt. Rohadtak ezek a kaptatók Kékes felé.

2:24-gyel értem el a pontot, azaz 5 perccel a tervezetten belül. zsotyek visszaigazolta az érzésemet, hogy 5 perccel vagyok JB** mögött, aki azt üzente, hogy Galayatető előtt számít a felfejlődésemre. Szó se róla megtettem mindent, de tudtam, hogy milyen erőben van és éreztem, hogy alig tudok rajta faragni. Csór-hegy után robotpilótára kapcsoltam, ledaráltam pár sporit, és toltam.

3 percre faragtam a hátrányt Galyáig. Itt másodszor frissített feleségem, tőle tudtam az infokat. Kemény tempót mentem Keresztes felé is. A taktikám maradt az, hogy, hogy 80% alá ne nagyon menjen az intenzitás, felfelé 83 % fölé ne nagyon menjek, 85% fölé pedig semmiképpen. Ez nagyjából működött. Mátraszentlászlónál értem utol JB**-t és rögtön látszott, hogy gáz van. Próbáltam bíztatni, de sajna nem nagyon hittem benne, hogy tudunk konvojozni - Ő sem. Vöröskő előtt elmaradt. Ismét egyedül toltam neki, most nagyon ment a szekér. A mászások ugyan nem estek jól, időnként annyira beton volt a lábam, hogy féltem begörcsöl a combom, de végül nem lett gond.

Mátrakeresztes felé még mindig tudtam tartani a tempót, kezdtem bizakodóvá válni. Keresztesen komolyabb depót terveztem colával, masszírral. Ezt részben sikerült összehozni.

Reggel úgy kalkuláltunk, hogy a 6:30-hoz 5 óránál el kell hagyni a falut. 4:55 volt ekkor a menetidőm. Ok, toljuk neki. Nosza Gábor barátom kicsivel előbb indult tovább, így az előttem feltűnő sziluettje húzott maga után. Ahogy felértem rá, a futósabb részeken segített felpörögni, de aztán a kaptatós futásokat Ő már nem erőltette - én meg igen, kissé eljöttem. Viszonylag hamar jött a Muzsla, bár a mászós szakaszok hosszúnak tűntek. 5:45-nél hagytam el a pont helyét. Ezt már elrontani sem lehet! 43-38 perc között le kell érni, csak ki kell bírni! Toltam neki, igyekeztem mindent kifutni, talána Diós patak előtt csak egyszer sétáltam bele. A patak után lassan felpörögtem s a nyílt részen már masszívan 85% körül, hörgés előtt eggyel gurítottam neki. 36:38 lett a Muzsla-cél etap. A sulinál még egy diadal harsogás: 6:21:52. 31 perc javítás. Megleptem magam rendesen.