Nem, még nincsenek ilyen segédeszközeink. A kapaszkodás még nem igazán megy, tudatosan nem szokott megmarkolni valamit, én teszem oda a kezét, ahová kell. De egy idő után elengedi. A Petőbe meg csak simán besétálok, hogy vennék ilyen-olyan segédeszközt, vagy hogy működik?

A mászóka nekünk sem lesz elrakva, főleg, mivel anyósom csütörtökön elköltözik, így lesz egy (egyelőre) felesleges szobánk, amit kinevezek tornaszobának. Lassan úgysem férünk az ilyen-olyan segédeszközöktől.

Az éjszakákról szóló tudósításokat meg felfüggesztem, mert semmi új nincs, alszanak szépen együtt. Szerintem Zita is azért örül neki, mert nincs egyedül, és biztosan nagyobb biztonságérzetet ad neki éjszaka, hogy van mellette valaki, még ha az "csak" egy baba.

Megjött a tavasz, és vele egy új para is kitört rajtam: mi lesz, ha Esztert a száján csípi meg valami zümmögő. Rendszeresen találok a szobában méhecskét, darazsat, és mivel ő még csak kúszik, meg hason van, könnyen előfordulhat valami ilyesmi. Zitát is pöttömként csípte meg először egy darázs, szintén a szobában, csak őt a kezén, hiszen a kis kíváncsi persze, megfogta. Így a szájába már nyilván nem tette be, őt ez a veszély nem fenyegette. De Eszternél tartok a dologtól. Remélem, azért megússzuk. Szerintem amúgy nem kintről jönnek be, hanem télire bújtak el bent, és most másznak elő. Talán pár héten belül előjön mind, és kimegy, onnantól már kevésbé fogok félni. Kicsit túlaggódom magam, tudom, de ez egy gyerekkori élmény miatt van: a nagyszüleim málnásában belenyúltam egy vaddarázs-fészekbe, és úgy összecsíptek a darazsak, hogy orvoshaoz kellett mennünk, mert elkezdtem bedagadni. Azóta az átlagnál jobban félek.

Nálatok volt (vagy van) valami hasonló (vagy teljesen más) félelem?