Túl vagyunk a második, együtt töltött éjszakán is, és nagyon jól sikerült! Mindketten élvezik, hogy együtt vannak, persze, a nagy jobban, vagy legalábbis jobban ki tudja mutatni, de Eszter is nagyon lelkesnek tűnik. Úgyhogy a rendszer egyelőre marad. Azért is jó ez így, mert akármilyen óvatosan mentünk mi aludni, olyankor Eszter mindig nekiállt mocorogni, hiszen az ágyunk mellett aludt, most viszont nincs ilyen gond. Remélem, a továbbiakban is hasonlóan alakulnak a dolgok.

Nem tudom, Südve, nálatok milyen jellegű a torna, nekünk a gyakorlatok mellé énekelni is kell, az is meg van szabva, hogy mit, úgyhogy amikor itthon van a nagylányom (ő ősszel lesz 5 éves), ő is velem énekel, azt nagyon élvezi. Sőt, van, hogy csak ő énekel. Vagy vannak olyan feladatok, mikor Eszternek emelni kéne a fejét, és ilyenkor a lányomat kérem meg, hogy valami játékot lóbáljon neki, hogy a megfelelő irányba nézzen, mert nekem nincs 3. és 4. kezem ehhez. Az a helyzet, hogy Eszter is jobban élvezi a tornát, ha ott a tesója. Nekünk persze csak naponta egyszer kell csinálni, ha Nektek többször, az macerásabb, emlékszem rá, mi is napi négyszer csináltuk 5 hónapos korig, és akkor még a nagy is kicsi volt, de valahogy csak sikerült.