Lemaradás 100

Idén nem indulok a Terep 100-on. Nekem az volt az igazi mikor a Kinizsivel egybe volt. Kaptam az alkalmon, ugyanis idén megrendezik a Lemaradás 100-at futásként is. Be is neveztem rá.
Péntek este már leutaztam a rajtba Pécelre, hogy tudjak pihenni, mivel a tömegrajt reggel korán lesz.
Másnap reggel 05:55. Nem sokan vagyunk. Pap Gabival egyből élre állunk, és erős tempóval indítunk. Mellettünk még vassalmos, szerinte a "Pap-hegyet a Pap úrral kell megfutni". Jól haladunk, mögöttünk még egy futó srác tartja velünk az iramot.
Meghágjuk a hegyet, majd az aljában van az első ellenőrzőpont. Gyors frissítés, majd egy rossz minőségű aszfaltúton haladunk tovább. Szántóföldek szélén emelkedünk, ahol a futó srác végleg lemarad tőlünk. Gabi ás Álmos elől, én pár méterrel hátrébb "kísérem a konvojt". Elérünk a második ponthoz 11,2 km - 0:59.
Szerencsére tavaly én már voltam ezen a 100-ason gyalog, így tudtam hogy mi vár ránk. Horgásztavak mellett haladunk, majd balra egy meredek emelkedő, utána hosszú végtelen szekérút egészen a harmadik pontig.
Nagy köd van, és az idő is még hűs szerencsére. Nem túl izgalmas részeken járunk, de lesz ez még jobb is. Sülysáp szélén vagyunk 17 km - 1:31. Nagyon erős a tempó, félek hogy visszaüt, de tapadok továbbra is Gabira.
Kóka előtt még mindig nagyon erős a tempó, kissé leszakadok, majd látom hogy Álmos is leszakad, én pedig utolérem őt. A pontnál még ott van Gabi. Nagyon jövünk, nem lesz ez így jó nekem. 24 km - 2:08
Álmos végleg lemarad, Gabinak pedig "kemény dolga" akadt, így én vagyok az élen. Ritka pillanatok egyike :-) Érdekes útvonalon haladunk, szalagokkal vagyunk terelve fakitermelés miatt, így kb. + 1 km-t megyünk a következő pontig. Gabi hamarosan már utól is ér, és Dányig szinte együtt haladunk. 30 km - 2:41.
Csokival és colával frissítek, majd Gabi egy kis sót szór a tenyerembe amit otthonról hozott. Ilyen melegben nekem is fel kell erre máskor készülnöm.
Haladunk tovább, elhagyjuk Dányt, majd ismét "izgalmas" szakasz következik. Bazi hosszú egyenes egy rét szélén. Gabi megint bokrot látogat, majd hiába haladok tempósan secc perc alatt utólér. Megállok frissíteni, innentől véglegesen lelép.
Egyedül maradtam. Mivel nagyon nedves az aljnövényzet, sajnos kialakul egy hólyag is nem épp kellemes helyen, ez is gátol kicsit a haladásban.
Visszább fogom magam így is már eléggé érzem a kilométereket.
Jön hamarosan a várva-várt szakasz, a Valkó előtti dzsungel. Erre valószínű hogy a szalagozókon kívül mi járunk először az életben. (Na jó, aki tavaly is volt a 100-ason az már 2.szor). Futni lehetetlen, tövisek karcolják szét a lábamat, szívatós rész ez rendesen. Mikor nagy nehezen kikeveredek ebből akkor jön számomra a legrosszabb rész.
Egy drótkerítés mellett futok lefelé, de nem figyelem hogy kiáll pár drót belőle, és az egyik befogja a lábam, és szó szerint majdnem kifordult a levegőbe a vádlim. Qrva szar érzés volt.. Be is görcsöltem persze mindkét vádlimra.. Innen még valahogy elevickélek az Erzsébet-pihenőhöz. 41,3 km - 4:12.
Itt frissítek, majd mivel teljesen be van állva a lábam ezért gyaloglásra váltok.
Innen majdnem egy Margita 40 jön csak visszafele, még jó hogy idén nem voltam rajta. Rendesen tűz már a nap, még a feladás is megfordul a fejemben, de inkább számolok hogy tök mindegy, beérek valahogy már gyalog is szintidőn belül. (17 óra).
Nézegetek hátra, mikor előznek meg, de senki nem jön köszönhető a nagyon erős kezdésnek.
Legyaloglok a 3-as útig, majd Domonyvölgyben frissítőpont, a Szigethalmiak várnak.
Minden finomság terítéken, kicsit visszajön az életkedvem, de futni még mindig nem tudok folyamatosan. Még mindig nem jön senki.. 13 km-t gyalogoltam, és még mindig senki :-) Gabi már valahol Gödöllőn lehet..
A Margita aljánál járok mikor végre megjelenik Álmos, és a futó srác aki még az elején jött utánunk. Nyomják szépen fölfele is, így egyedül maradok, de a Margita csúcsán frissítőpont, és utólérem őket.
Rendesen leromlott az átlagom.. 57 km - 6:40..
Ezután a többiek lelépnek, beletörődök hogy az utolsók között leszek, és folyamatosan nézek hátra hogy mikor jönnek a többiek.
A Margitára lefele kicsit jobban haladok már, a futás-gyaloglás kombót erőltetem felemás sikerrel. Nem lehet annyira rossz, mert a következő 8 km-t 1 óra alatt teszem meg. (Nincs kedvem innentől részidőket írni, nem fog javuló tendenciát mutatni.)
Börcsök Andris videózik. No akkor futni kell!! Elérek a ponthoz, úgy látszik a ropi + kóla csodára volt képes, mert innentől egész jól ment a futás ismét.
24 km balszerencse után nem hittem volna hogy kicsit még föléledek, de így történt.
Beérek Máriabesnyőre, ahol utólérem Álmost, de megfut egy jó meredek emelkedőt (szokásához hűen) és Gödöllőig utól sem érem.
Gödöllőn kicsit szomorkodok hogy nincs még kész a gulyás, pedig vártam már :-(
7 perc pihenő jön, Álmos itt marad, azt mondja hogy majd jön utánam, de nem így történt.
Gödöllő utcáin haladok tovább, mikor mögöttem megjelenik a futó srác aki Álmossal lehagyott még a Margitán. Szegény elkavart Gödöllőn :(
Együtt haladunk a hosszú aszfaltúton. Eléggé szenvedek már.. 80 km környékén ismét lelép, de még így is a 3. helyen haladok. Isaszeg sosem akar eljönni, tűz a nap, és hosszú egyenes szakasz jön. Fejben szerencsére ott vagyok, így ha kicsit komótosan is, de azért elég jól haladok. A vádlim hál'Isten rendbejött, és nem lett komoly baj az esés után. Isaszegre érve majdnem benézem jobbra a P+et, de időben kapcsoltam. Innen ismét nosztalgiázok, a 2 héttel ezelőtt levő Isaszegi túra 45-km-es távján haladok majdnem a célig. Eszembe jut ahogy már 140 km-rel a lábunkban Álmossal felrohantunk a Honvédsírok ponthoz vagy 12-es átlaggal :-)
Nosztalgiázás közben ismét utólér a srác, ő benézte a P+-et, és meglátogatta Isaszeget közelebbről is. Itt marad mellettem, nem akar már többször eltévedni :)
A Honvédsíroknál GBrunoo pontőrködik, végre valakinél van magnézium. Fel is oldok egyet, majd jól esik a sós mogyoró is. Maradhatnékom van, de mégis indulni kell.
Az emelkedőn persze már csak gyaloglunk. Ezt kéne gyakorolni hogy még ilyenkor is tudjak futni, legalább a kisebb emelkedőkön... Egész szépen haladunk, de nem várom a következő szakaszt. Az Isán is megszenvedtem vele, most sincs ez másképp. A Bajtemetés aszfaltútjáról van szó. Sunyin és hosszan emelkedik, végig gyaloglunk. Nemszeretem rész!! :)
Felérve a tetőre már csak le kell gurulni Pécelre, de a gyomrom teljesen kikészült, így lassacskán haladunk. A végét azért még rendesen megtoljuk :)

A vége 12:17 lett, ami nem rossz, de lehetett volna legalább 1 órával jobb. Nem elégedetlenkedek, mivel sikerült a 2. helyet megszereznem, és ezáltal az ezüstérmet.
Pap Gabi nagyot ment már megint! A célban ünnepélyes díjátadó, elvileg lesznek képek is, majd megadom a címet amint lesz infó róla.

Megszenvedtem ezért a teljesítésért rendesen. A kezdés nagyon erős volt egészen 30-ig, bár a kerítés hazavágta a vádlimat, de valószínű hogy egy idő után enélkül is nagyon nehéz lett volna ilyen tempóval..Szerencsére fejben ott voltam, így sikerült helyezést elérnem.

A szervezés tökéletes volt, a szalagozás szintúgy. Köszönöm a szervezőknek a sok munkát amit beletettek ebbe a versenybe.