Kedves scasc!

> Mindemellett inkább az volt az "értetlenkedésem", hogy ugyebár az oké, hogy egy nevet egy szövegben az átírás mindenkor érvényes szabályai szerint írunk,

Ez érdekes kérdés. Úgy tűnik, hogy van egy csoport, amely a fenti főszabálytól eltérően viselkedik a magyar helyesírás rendszerén belül: ez a vezetéknevek csoportja. Ezekről talán elmondhatjuk, hogy van egy pont, amikor kanonizálódnak, és azután már nem változnak. (A magyar állampolgárok esetén „kanonizálás” alatt az anyakönyvezést kell érteni.)

Archaikus adatok, de éppen ezért az átírás mindenkor érvényes szabályai alól kivételt jelentenek az olyan nevek, mint Nasszer, Jasszer Arafat (nem Nászer, Jászer Arafát): ezek máig őrzik a kanonizálódásukkor fennálló alakjukat. Ide illik a Beloiannisz vezetéknév is.

Ez a kanonizálás érvényes a magyar vezetékneveken belül is, sőt… Más egyébként nem indokolná, hogy apa és fia azonos vezetéknevét eltérően írjuk a Széchényi vs. Széchenyi esetben.

OFF

Ez a vezetéknévi kanonizálás annyira erős szabály a magyarban, hogy érvényesül az adott vezetékneveket tartalmazó földrajzi nevekben is, ha még a kapcsolat transzparens [*]. Pl. Chernel csn. :> Chernelházadamonya hn. (nem *Csernelházadamonya), Rákóczi csn. :> Rákóczifalva hn. (nem *Rákócifalva). Véleményem szerint ennek a sornak a tagja a Beloiannisz csn. > Beloiannisz hn.

[*] Példa a deetimologizálódásra, azaz a vezetéknévtől eltérő írásra, amennyiben a kapcsolst tudata mát elveszett: Zách nemzetségnév :> Mezőzáh hn. (nem *Mezőzách; ma: Zau de Câmpie, Románia).

Kivételek egyébként is lehetnének. Én a Beloiannisznál érdekesebbnek tartom a Ghymes (Gímes; ma: Jelenec, Szlovákia) és Hybbe (ma: Hybe, Szlovákia) alakokat. Ez utóbbi liptói, így az országos helységnév-rendezés már nem tudta elérni. Az előbbi azonban nyitrai, így sor került a rendezésére, mégis ez a Ghymes alak a leggyakoribb, lévén a legutolsó I. vh. előtti, 1913. évi helységnévtár még ilyen alakban hozza. (Ráadásul az íráskép miatt tévesztik is az erdélyi Gyimes hn.-vel, így is ejtik pl. az együttes nevét; holott a rendezett névforma Gímes.) – Az önmagában is érdekes, hogy 1913-ig miként tarthattak ki ezek a historizáló írásformák.

Kitekintésül: más nyelveken a vezetéknevek nem feltétlenül kényszerítik rá a belőlük képzett helynevekre az írásképüket. Ilyen pl. a szlovák, ahol a történelmi Kollár csn.-ből a fonetikus Kolárovo hn. képződött.