Kedves scasc!

Az 1950-ben alapított Görögfalva 1952-ben vette fel a Beloiannisz nevet a görög kommunista Nikosz Beloiannisz (ma: Níkosz Belojánisz) személynevéről. Vélhetően a településnév egy az egyben tükrözi a személynév akkor dívó átírását. Az adott időszakban (ha jól vagyok informálva) még az 1922. évi helyesírási szabályzat volt „hatályban” (1954-ben jött ki a tízedik kiadás). Nem is szólva arról, hogy a kérdést csak a szláv-újgörög nevek helyesírási szabályzata tisztázza megfelelő színvonalon 1983-ban.

Az átírási elvek fenti tisztázódásáig, gondolom, konfúzió volt, illetve mindenki úgy járt el, ahogy akart. Vélem, hogy a Beloiannisz alak mögött valamilyen külföldi latin minta állhat; az is lehet, hogy ez esetleg a magyarországi kommunista emigráns görögség preferált alakja volt. A „nyugati” nyelvi megszokás egyébként hajlamos a nem szótagalkotó /i/ mgh.-t és a /j/ msh.-t ugyanazon entitásnak venni: így a az újgörög γι [ʝ] hangra is az ógörög félhangzós (Δελφοί), vagy hangsúly előtti (’Іάσων) ióta megszabta íráshagyomány érvényesül. (Bevallom: utóbbi esetén én is /jászón/-t ejtek , nem pedig /iászón/-t.)

Ugyanakkor idevonható még az ellenfél Ιωάννης Μεταξάς (mai átírással: Joánis Metaxász) keresztneve, ahol [ha jól vagyok informálva] ugyanilyen újgörög hangot ióta ad vissza, csakúgy, mint a kontrahált Ιάννης (Jánisz) személynévben: az újgörög Μπελογιάννης névben tehát a γι inkább csak helyesírási jel, hogy az iótát megvédje attól, hogy a megelőző o-val együtt olvassák /i/ ejtésű egyszerűsödött kettőshangzóként. Ilyen megkülönböztetés nem feltétlenül szükséges az újgörög latin átírásában (mivel ott már eleve egyszerűsödött mgh.-k jelennek meg), így vélhetően a korabeli görög közösségnek is természetes volt a γι és a ι különbségének elvesztése.