Szia!
Én azt gondolom,hogy ameddig tudsz dolgozzál.Elég szarul élem meg,hogy 23 év munka után most elveszítem a munkahelyemet és rokkant nyugdíjas leszek.Nem vagyok a toppon ,de már nézelődök,hogy valami kis részmunkaidős állást találjak.Jó az,ha tartozik valahova az ember és a pénzről nem is beszélve,bár én még nem tudom,hogy mennyi az annyi,de nincsek illúzióim,hogy felvet,majd a pénz.A két gyerekemet meg fel kellene nevelnem.Mindenki azt monja,hogy a pozitív gondolkodás sokat segít,de állandó 24 órás fájdalom mellett ez baromira nem könnyű.Feladni nem fogom, vannak még csodák.
Györgyi