Kedves malaczky!

Ad 0) Az kérdésed a Richárd név helyesírásának problémamentessége volt, nem az AkH. problémamentessége. Ha az AkH. -- azaz a "jogalkotás" -- problematikus is, amennyiben egyértelműen alkalmazható szabály ad, akkor a helyesírás -- azaz a "jogalkamazás" -- már nem lehet problematikus. Ennyiből rumci válasza pontosan reflektált a kérdésedre.

Ad 1) Ezek nagy része ugyan a felsőbb műveltség része, de azért meggyökeresedett: az idéztem mű 1950-es évek végi. Azóta a helyesírásuk (kiv. chanti) és használatuk változatlan. Számomra ez a meggyökeresedettség definíciója. Más részük viszont egyértelműen a köznyelv része: cech, pech, ezek pedig még beágyazottabbak...

Ad 2) A magyar h betűnek a magyarban is többféle kiejtése van, németes is, oroszos is: viszont egyetlen fonéma, mert ezek az ejtésmódok nem állnak szemben egymással. A magyar helyesírás fonémikus, a világ különböző h-szerűségei az egyetlen magyar /h/ fonémára képződnek le. Ebből a szempontból teljesen indifferens, hogy a forrásnyelvben hogyan ejtették, mert mi csak ennek a magyar leképezését vesszük át. Az pusztán néhány, koexisztáló nyelv esetén működő konvenció, hogy azok egyes, évszázadok alatt "megszokott" helyesírási konvencióit megtarjuk az *íráskép* hatására. De ez nem a kiejtés által befolyásolt dolog.

A szacharint a Magyar értelmező szótár szaharinként írja. Most távol vagyok az ismert világtól, így nem tudom, ellenőrizni, hogy a mai norma mit diktál. Mint biokémiát hallgatott személy, én is hajlok itt a ch-zásra, de lehet, hogy a kémiai név és a bolti édesítő szer helyesírása eltér, mivel eltérő szegmensbe tartoznak.

Ad 4) A szövegnek nincs kohéziója, siettem és csak példálóztam azzal, hogy különböző nyelvi források esetén mi a magyar magyar úzus: de ezt már nem szerkesztettem körmondatokba.

A görögöt azért hagytam ki, mert közvetlen hatása nincs a magyar nyelvre: mindig átlatinizálva jelenik meg, ld. Achillesz-ín és nem Akhilleusz-ín stb.


Ad 5) Más szegmens alatt pl. az egybeírás-különírásra gondoltam.

Ad *) Nekem szegmentum-a a hangsoroknak van, tárgyköröknek stb. pedig szegmensük; nekem egy gyerek lehet problémás, és kérdés viszont problematikus. Habent sua fata verba.