Csak jòl hangzott (szàmomra) a te kitàgult szemeid utàn, de nincsennek beborulva...:)

A tapasztalataim nem megnyugtatòan hathatnak valakire az elsö pillantàsra, de csak az elsöre. Nem tudom miòta teszed a dolgod példàul ezzel az önmegfigyeléssel. Az élet a sokoldalu különbözöségeivel nagyon hozzàsegiti az embert , hogy mindig tudjuk hol tartunk a fejlödésben. Elsösorban a körülötted lévö emberek tesznek ròla, hogy tudatosodjon ez praktikusan minden pillanatban szàmodra. Nem tudod kikerülni, hogy akàr hetekre is ne legyen a környezeted olyan hatàssal ràd mint ahogy azt nem akarod.

A "tudatossàg elkötelezettjei"  topikban néha irunk erröl a tudati fejlödés néha embertmegpròbàlò nehézségeiröl. Föleg a kezdeti stàdiumban, no de mit jelent kezdeti? Ez àltalàban hosszu évekig tart, sokaknàl egy életen kersztül. Erröl a könyvek nem akarnak irni. Persze az is lehetséges, hogy valakinél szàjtàtian gyorsan vàltoznak a dolgok, éspedig tartòsan. Egyelöre nem irok most többet erröl.

testvéred, jòsàg.