Annyi év után végre összeállt a kép, hogy miért kaptunk ki 54-ben a németektől. A legfőbb ok a németek doppingolása, és a játékvezetés volt. A szünetben ugyanis a németek ampullában, vagy injekcióban kaptak nagy adag C-vitamint és szőlőcukrot az ő elmondásuk szerint.A VB után azonban, azoknál, akik injekcióban kapták ezt a rejtélyes anyagot, sárgaság alakult ki. Az az magyarázatuk, hogy az egyik játékosuknak lappangó májgyulladása volt, és a tűvel ezt vitték tovább. Orvosként tudom, hogy kizárt, hogy mindegyik játékost ugyanazzal a tűvel szúrják meg egymás után. Ez a németeknél 1954-ben nem fordulhatott elő. Tehát, úgy tűnik, amit Sebes és Puskás mondott évekig a doppingról, az igaz. A másik ok a bíró. Ugyanaz a Ling vezette a döntőt, aki megengedte, hogy Liebrich lerúgja Puskást a csopotrmérkőzésen. A döntőn nem fújt szabálytalanságot, amikor a szögletnél Ottmar Walter lerántotta Grosicsot, és ezzel a góllal egyenlítettek. Ezután a 35. percben nem fújt 11-est, amikor Mai Kocsist felvágta a 16-oson belül. És végül visszavonta Puskás szabályos egyenlítő gólját. Ha korrektül vezeti a mérkőzést, akkor mi nyerünk 4:2-re. A FIFA is érezhette a súlyos igazságtalanságot, mert egyedülálló módon a VB után a mi válogatottunkat nevezték meg a VB legjobbjának. Sovány vígasz. Saját hibákat is bőven elkövettünk. A legnagyobb az volt, hogy Sebes a mérkőzés délelőttjén közölte, hogy Puskás játszik, és felforgatta a csapatot. Tóth Mihályt nyilvánvalóan azért tette be Puskás mellé, hogy helyette is fusson. A döntő hiba a szünetben következett be. Hegyi Gyula utasítására Czibort visszatette a balszélre, és a ballábas Tóth lett a szükség jobbszélső. Ezt már nem bírta ki a csapat a doppingoló németek, a részrehajló bíró és az esős, csúszós idő miatt. A németek egyébként cserélhető reszelt stoplis cipőkben, jobb kondícióval, kevésbé csúszkáltak. Tehát, úgy tűnik, a mérkőzés előtt le lettek osztva a lapok, hogy nem nyerhetünk. Ami még meredek, Tatán a csapat fogadásán Rákosi elégedett volt a második hellyel! A magyar állam kapott 320 ezer svájci frankot, míg a németek 360 ezer frankot. (Buzánszky közlése)